Góth Sándor dedikációja Sugár Jenőnek, a Rózsavölgyi cégvezetőjének.
Góth Sándor (Pest, 1869. okt. 19. – Bp., 1946. szept. 7.): színész, rendező és műfordító. A Színiak.-n Nagy Imre tanítványa volt, ezt elvégezve 1890-ben Debrecenbe szerződött, majd 1894-ben Kolozsvárra ment. 1896-ban az újonnan megnyílt Vígszínházhoz szerződtették, amelynek – leszámítva egy-egy évet a Magyar, a Reneszánsz és a Nemzeti Színháznál – haláláig tagja maradt. Igen széles skálájú színész volt. Különösen vígjátéki alakításai voltak híresek, de kiváló teljesítményt nyújtott az általa fordított Bernstein-drámák férfi–főszerepeiben is. Kiváló rendező és színészpedagógus volt; 1931-től 1939-ig tanára a Színiak.-nak. Felesége kertész Ella, a Vígszínház művésznője, akinek mestere és évtizedeken át színpadi partnere volt. – F. sz. Plata Ettingen herceg (Molnár Ferenc: Olympia); Kopereczky (Mikszáth-Harsányi: A Noszty fiú esete Tóth Marival); De Chacéroy Robert (Bernstein: Baccarat); Jäger (Hauptmann: A takácsok); A káplán (Bródy Sándor: A tanítónő); Bolinbroke (Scribe: Egy pohár víz); Bloomfield Bennington (Shaw: Az orvos dilemmája); Pap (Bernstein: Muzsika); Komoróczy (Barta Lajos: Szerelem); Turai (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban). A m. filmgyártás egyik úttörője. 1911-ben Faludi Miklós Hunnia filmgyárának munkájába kapcsolódott be. A rövid életű vállalkozás csaknem valamennyi filmjét ő rendezte. A hangosfilm korszakában is vállalt filmszerepeket. – I. f. Egy csók története (1912, rendező); Keserű szerelem – Hunyadi János (1912, rendező); A páter és a Péter (1912, rendező); Víg özvegy (1912, rendező); A bűvös palack (1913, rendező); Vigyázat törékeny! (1915, rendező); Az anyaszív (1915, rendező és színész); Lulu (1917); Kacagó asszony (1930); Hyppolit a lakáj (1931), Repülő arany (1932), Címzett ismeretlen (1935), Úri világ (1938), Érik a búzakalász (1938), Borcsa Amerikában (1938). – M. Vengerkák (színmű, társszerző Pásztor Árpád, 1917); Ének a búzamezőkről (Móra Ferenc regényéből színpadra dolgozta Relle Pállal); Ferike, mint vendég (színmű, társszerző Bus Fekete László, 1931); Fizető vendég (Bp., 1934); Ha Molière naplót írt volna… (Bp., 1943). Több mint ötven színdarabot fordított. – Irod. Bárdi Ödön: A régi Vígszínház (Bp., 1957); Galamb Sándor: G. S. (Film Színház Muzsika, 1966. 12. sz.).