2 t. hiányzik.
Az utolsó lapon szöveghiány.
Kopott, foltos.
-----------------------------
Kisfaludy Sándor (Sümeg, 1772. szept. 27. – Sümeg, 1844. okt. 18.): költő, az MTA tagja (r. 1830, t. 1835). Középbirtokos nemesi származású, ~ Károly bátyja. Győrött és Pozsonyban az ak.-n filozófiát és jogot tanult (1788–91). 1792-től kadét az erdélyi Lipót-huszároknál, 1793-ban kinevezték hadnagynak a bécsi testőrséghez. 1795-ben a badacsonyi szüreten megismerkedett Szegedy Ignác Vas megyei alispán leányával, Rózával, feleségül kérte, de kosarat kapott. Ugyanabban az évben a megszigorított fegyelem elleni tiltakozás miatt áthelyezték a sorkatonasághoz. Itt kezdett írni. Milánóban francia fogságba esett, fogolyként a provence-i Draguignanba került, másfél hónapi fogság után 1796-ban hazaengedték. Háborús és fogságélményeit örökíti meg Napló és francia fogságom c. művében (teljes szövege 1962-ben jelent meg). 1796–97-ben Klagenfurtban szolgált, a következő két évben a Rajna mellett harcolt a francia seregek ellen. 1799-ben otthagyta a katonaságot, újból megkérte és 1800 elején feleségül vette Szegedy Rózát. 1805-ig Kámban, ettől kezdve haláláig Sümegen élt. Szerelme és házassága történetét Himfy szerelmei címmel két epikus lírai versfüzetben írta meg (az első rész, a Kesergő szerelem 1801-ben, a második, a Boldog szerelem 1807-ben jelent meg). A Himfy szerelmei sikere további munkára ösztönözték, regéket írt a Balaton menti várakról, 19 regéje közül az első három (Csobánc, Tátika, Somló) 1807-ben került ki a sajtó alól Regék a magyar előidőkből címmel. Az 1809. évi nemesi felkelésen József nádor szárnysegéde. Hazafias szózatával a franciák ellen harcra buzdított. Később megírta a felkelés történetét, de a bécsi udvar megtiltotta kiadását. 1816–20 között a m. nemességet dicsőítő drámákat írt (Kun László, Az emberszívnek őrvényei, A Dárday-ház stb.). 1820 utáni a polgáriasodó irodalmi élettől elszigetelődött. Utolsó, befejezetlen művében (Regeköltőnek hattyúdala) saját életét és a nemesség történetét írta meg. Élete végén Kossuthtal vitázott, mert az lekicsinylően írt a nemesi felkelésről. Ellensége volt Kazinczy nyelvi reformjának. Munkáiért 1833-ban Vörösmartyval megosztva kapta az MTA nagyjutalmát. Emiatt az MTA r. tagságáról lemondott. Nagy pártfogója volt a m. színjátszásnak, jelentős része volt az 1831-ben megnyílt balatonfüredi színház felépítésében is. 1842-től a Kisfaludy Társ. tagja. Zeneszerzéssel is foglalkozott (2 m. tánc, Magyar induló), a korabeli mo.-i dalirodalom egyik legkedveltebb költője volt. – M. Eredeti magyar játékszín (I–II. Buda, 1825–26); K. S. munkái (I–VIII. Pest, 1833–38); K. S. minden munkái (Kiadta Angyal Dávid életrajzzal, Győr, 1931); K. S. Hátrahagyott munkái (Kiadta Gálos Rezső, Győr, 1931). – Irod. Gaál Mózes: K. S. élete és költészete (Bp., 1900); Császár Elemér: K. S. (Bp., 1910); Gálos Rezső: A Dunántúl a két K. költészetében (Bp., 1920); Horváth János: K. S. (Bp., 1936); Fenyő István: K. S. (Bp., 1961). – Szi. Berczik Árpád: Himfy dalai (vígjáték, Bp., 1898); Bodrogh Pál: K. S. (Romantikus játék versekben, Bp., 1930); Darnay Kálmán: Testőrszerelmek (regényes korrajz, Bp., 1926).Életrajzi lex.