XVIII. századi ex librissel.
Latin-görög nyelvű.
Greek-Latin language.
Miniatűr kiadás, amatőr, bordázott félbőr-kötéses tokban.
Szakszerűen restaurált példány.
---------------------------------
Epiktétosz (Kr. u. 60 körül – Kr. u. 120 körül) Görög filozófus
Néró római császár testőrének rabszolgájaként került Rómába, ahol ura felszabadította és taníttatta. Amikor Domitianus Kr. u. 89-ben rendeletileg száműzette a filozófusokat Rómából, visszatért hazájába, Görögországba, és Nikopoliszban iskolát alapított, amelyet haláláig vezetett.

Bölcselete a sztoicizmus kései válfaja, erősen gyakorlati jellegű. Szerinte minden baj a helytelen megismerésből táplálkozik, a jó a helyes megismerés eredménye. A zsarnokság évei alatt óva intett a közéleti szerepléstől, a cím- és rangkórságtól, a vagyonhajhászástól. A belső szabadsághoz szerinte egyetlen út vezet: „megvetése azon dolgoknak, amelyek nincsenek hatalmunkban". Gondolkodásmódja az élet mindennapos eseteiből vonta le a tanulságokat.

Epiktétosz maga sohasem írta le tanításait, azokat csak tanítványainak feljegyzései és kiadásai rögzítették, így főképp a neves görög történetíró, Flavius Arrianus szerzett érdemeket gondolatainak leírásával. Ő mesterének előadásait „Diatribai" (Elmélkedések), illetve „Homiliai" (Beszédek) címmel adta ki. Összefoglaló áttekintést nyújt Epiktétosz tanairól az ugyancsak Flavius Arrianus szerkesztette „Enkhiridion" (Kézikönyvecske). Több más feldolgozás és kiadás is forgalomban lehetett, erre utalnak ezek apró nyomai és töredékei Kr. u. II. századi és későbbi íróknál.

Hatása már a Kr. u. II. században is igen jelentős, így megmutatkozott az arelatei Favorinusnál, majd ennek tanítványánál, Gelliusnál, s később lülönösen erős Marcus Aurelius, a sztoikus császár műveiben. Népszerűsége a középkor végén a humanizmus korában volt a legnagyobb.
Wikipédia
----------------------------------------.