816, 436, 480 p
------------------------------
Corneille Janssens, commonly known by the Latinized name Cornelius Jansen or Jansenius, (October 28, 1585–May 6, 1638) was Catholic bishop of Ypres (Belgium) and the father of a theological movement known as Jansenism.
----------------------
JANSEN, Cornelius (1585, Acquoi – 1638, Ypern): németalföldi katolikus teológus és filozófus, egyházmegyés pap, Leuwen egyetemének dogmatika, majd biblikus tanára, 1635-től Ypern püspöke, a róla elnevezett teológiai irányzat és mozgalom, a janzenizmus magalapítója. Tanulmányi évei alatt ismerkedett meg ¤ M. Bajus augusztiniánus gondolataival és ennek hatására barátjával, ¤ J.-A. Duvergier de Hauranne-nal (Saint Cyran) közösen az egyházatyák, főképpen ¤ Szent Ágoston műveinek tanulmányozásába kezdett. A bajanizmus és a radikális augusztinizmus szellemében tartott egyetemi előadásai életében nem keltettek különösebb feltűnést az amúgy is ellenzéki szelleműnek számító leuweni fakultáson; a nagypolitikai kérdéseiben kifejtett szélsőségesen spanyol-párti véleménye, a francia hatalmi politikát támadó műve – Mars Gallicus – volt az, ami némi elismerést, egyebek között a püspöki kinevezést is meghozta számára. Tanári működésének gyümölcsei közül életében néhány, a reformáció, elsősorban ¤ Voetius álláspontját támadó vitairata és a belső ember lelki megújulásáról Szent Ágoston alapján kidolgozott elmélkedése jelent meg. Tanítványai halála után tették közzé a Mózes öt könyvéhez és a négy evangéliumhoz készített kommentárjait, amelyek ¤ Órigenész és Szent Ágoston gondolatmenetét és egzegétikai elgondolásait követték. Legfontosabb műve, Augustinus című könyve is csak ekkor, 1640-ben látott napvilágot. A mű tárgya Ágoston ¤ Pelagius elleni polémiájának elemzése, az ösbűnről és annak az emberi természet épségét lerontó természetéről szóló tanításának valamint a kegyelem és az üdvre való kegyelmi kiválasztottság kérdésének vizsgálata. J. meggyőződése szerint az általa kidolgozott hiteles Ágoston-rekonstrukció alapján a korabeli jezsuita kegyelemtan és erkölcsi szemlélet elutasítható, hiszen bizonyítja, hogy az emberi természet a bűn által teljesen megromlott, a rendetlen kívánság (concupiscentia) pedig alkalmatlanná teszi az embert arra, hogy szabad akaratából és önerejéből menjen elébe Isten kegyelmi kiválasztásának. Ez a J. által előterjesztett álláspont már az 1640-es évek elején komoly teológiai vitát kavart: hívei, a későbbi janzenista mozgalom tagjai nézeteiből kegyelmi determinizmusra és erkölcsi rigorizmusra jutottak. 1643-ban J. öt tételét pápai dokumentum már cenzúrázta, 1653-ban pedig a Cum occasione bulla megismételte ezt az elítélést. A janzenizmus hívei, J.-A. Duvergier de Hauranne, ¤ A. Arnauld, ¤ P. Quesnel, ¤ B. Pascal harcosan védelmezték mesterül felfogását, mozgalmuk fokozatosan kibontakozó lelkiségét és teológiáját, amely a következő évszázadban a hivatalos egyház által elvetett ellenzéki mozgalomként élt tovább és komoly hatást gyakorolt az újkori katolikus teológia fejlődésére, az egyház történetére és a mindennapok vallásosságára is.

Fő művei: Mars Gallicus, Leuwen: 1632.; Oratio de interioris hominis reformatione, Leuwen: 1634.; Augustinus, Leuwen: 1640. Irodalom: A. Gazier: Histoire generale du mouvement janséniste 1-2., Plon, Paris: 1922.; L. Goldmann: A rejtőzködő Isten, Gondolat, Budapest: 1981.; L. Kolakowski: Isten nem adósunk semmivel. Néhány megjegyzés Pascal hitéről és a janzenizmusról, Európa, Budapest: 2000.; Görföl - Kránitz. (HP)
Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének
AKADÉMIAI-FILOZÓFIAI NYITOTT EGYETEME
TEOLÓGIA SZAK.