Reviczky Sándor (revisnyei),

m. miniszterelnöki osztálytanácsos, R. Frigyes nagyváradi káptalani főjegyző és nyüvedi Juricskay Amália fia, szül. 1835. szept. 20. Nagyváradon, hol a gymnasium nyolcz osztályát végezve, 1851-ben az akkor életbe léptetett érettségi vizsgálatot is kitünőleg kiállotta. Ezután Bécsbe ment és az ottani egyetemen hallgatta a jogi tudományokat, melyekből 1855-ben tett államvizsgálatot, utóbb a gyakorlati politikai vizsgát is letette. A nagyváradi helytartósági osztálynál mint fogalmazó gyakornok kezdett hivataloskodni; majd azután a megyei hatóságnál alkalmaztatott. 1861-ben az újra szervezett budai m. kir. helytartótanácshoz helyettes, majd valóságos titkárrá neveztetett ki; sőt egy év mulva mint elnöki titkár lett alkalmazva. Nagy tevékenységet fejtett ki főként a reá bízott alapítványi ügyek rendezésében, mint azt számos fölterjesztései igazolják. 1865-ben Bécsbe, a m. kir. udvari kanczelláriához rendeltetett rendkívüli szolgálattételre, mely minőségében, ő felsége rendeletére, az uralkodót budapesti útjára kisérte, a magyar gazdasági egyesület által rendezett kiállítás megszemlélésére, nemsokára kir. udvari titkárrá lett kinevezve. A kiegyezési alaptörvények létrehozása által nagy horderőre emelkedett. Az 1865-68. országgyűlés megnyitása alatt Majláth György főkanczellár mellett működött. Az 1867. magyar felelős kormány megalakulása után Andrássy Gyula miniszterelnök titkára lőn, s egyszersmind a minisztertanács jegyzőjének teendőit is végezte. 1869-ben osztálytanácsossá s az elnöki osztály főnökévé léptetett elő. A koronázás alkalmával ő felsége aranysarkantyús vitézzé tette.

Munkája. A revisnyei Reviczky-család okmánytára 1272-1640. Bpest, 1878. Két füzet.

Arczképe: kőnyomat, rajz. Appelrath (a Hajnal-Albumban, Bpest, 1873).