Csatskó (Csacskó) Imre,

bölcselet és jogtudor, ügyvéd, a m. kir. kuria legfőbb itélőszéki osztályának birája, a m. tud. akadémia lev. tagja, szül. 1804. nov. 5. Váczon, hol atyja Cs. Mihály az elemi iskolák tanítója volt; gymnasiumi tanulmányait szülővárosában végezte, a negyedik latin osztály kivételével, melyet 1815-16-ban Budán, a német nyelv elsajátítása végett tanult; a bölcselet két osztályát a kegyesrendiek váczi lyceumában, a harmadikat a pesti egyetemen hallgatta; itt végezte 1821-től 1824-ig a jogot is, hol Vizkelety Ferencz, a római és egyházi jog helyettes tanára, nagy befolyást gyakorolt reá. 1823. okt. 30. bölcseletudorrá avattatott. A szokásos joggyakornoki évet Bujanovics Lukács táblai ügyvéd mellett és egy évet Pest vármegye irodájában töltött. 1827. nov. 9. Szentkirályi László nádori itélőmester oldala mellett kir. táblai jegyzőnek esküdött föl. 1828. szept. 25. ügyvédi oklevelet nyert és azon év okt. 25. jogtudor lett; okt. havában a természet- és magyar közjog tanárává a kasssai kir. akadémiához kineveztetett és mint ilyen hat évig működött; ez idő alatt két évig az akadémiának jegyzője, egy évig (1833-34.) könyvtárnoka volt. 1834. okt. a győri akadémia tanszékét nyerte el. Részt vett Győrmegye közgyűlésein a közügyek tárgyalásában; az 1843. évi országgyűlési követutasítási választmánynak tagja volt, a népnevelés ügyében javaslatot készített, melyet a megye sajátjává tett és követeinek utasításúl adott. Már azelőtt a megyének (1836), a bácsai (1834.), füssi (1836.) és vécsei (1843.) egyháznemesi székek táblabirájává lett. 1844. febr. 13. kir. könyvvizsgálónak neveztetett ki. 1847. okt. a m. kir. helytartótanács mellett levő tanulmányi bizottság és kapcsolatos könyvbirálati testület ülnökévé léptették elő. 1848-ban a kir. helytartótanács föloszlattatván, nyugalomba helyeztetett és ezentúl Pesten tartózkodott. 1849. nov. a fehérvári polgári kerületben iskolai felügyelővé lett; 1850. szept. 15. a pesti főállamügyészséghez előadónak, 1851. april elején a pestmegyei törvényszék ülnökévé neveztetett ki s máj. 26. az egyes-birói fenyítő ügyek elintézésével bízatott meg. A biróságoknak 1854-ben történt szervezése alkalmával a jászberényi törvényszékhez helyeztetett át, 1859. ápr. pedig a pesti országos főtörvényszéknél előadó tanácsos lett. A jászberényi törvényszéknél a rögtönbiróságnak elnöke, és budapesti hivataloskodása idején az elméleti államvizsgálat birósági osztályának tagja volt. Az 1860. októberi diploma folytán a kir. curia előbbi alakjában helyreállíttatván, a kir. itélőtábla ülnökévé neveztetett ki és ezen állásában a kir. tábla ujabb szervezésénél (1869.) is megmaradt. 1867. ápr. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter törvényelőkészítő bizottságot hivott egybe, melynek Cs. is tagja volt, ki a polgári törvénykezési szakosztály munkálataiban vett részt. A királyi táblánál előadói teendőitől ideiglenesen fölmentve, 1867. okt. a büntető törvénykönyvi javaslat átvizsgálásával bizatott meg és azt 1869. nov. fejezte be. (Ezen kézirati munkája a m. tud. akadémia levéltárában van.) Részt vett a budapesti ügyvédi egylet működésében, mint büntetőjogi osztályának elnöke. Az első magyar jogászgyűlésen az elnök távollétében vezette a büntetőjogi osztály tárgyalásait, s ez alkalommal a halálbüntetés ellen szóló beszédet mondott, e büntetésnemet szükségtelennek és czéliránytalannak vitatta. A jogászgyűlés állandó bizottságának (1870. 1871. 1873.) választott, úgyszintén a nemzeti zenede igazgató-választmányának tagja, műbiráló bizottságának elnöke, ezeknek ügyei kezelésében élénk részt vett. 1871. ápr. 30. a kir. kuria legfőbb itélőszéki osztályának birójává neveztetett ki. Meghalt 1874. febr. 23. Budapesten. A m. tud. akadémia 1839. nov. 23. választotta levelező-tagjai sorába. Pauler Tivadar mondott fölötte emlékbeszédet 1875. okt. 25.

Politikai nézeteiben mindenkor mérsékelt volt; midőn még a közügyek tárgyalásában részt vett, a conservativ párt hivei közé tartozott; ily szellemben működött az időszaki sajtó terén is, mint a conservativ irányú lapok levelezője és dolgozótársa (Világ 1842-43, Budapesti Hiradó, Sürgöny 1865.). Szödi Pál álnév alatt irt; a Hangok hatalma cz. novellának fordítása és hangászati szemléi az Athenaeumban (1838-39.) vannak. Jogtudományi czikkei a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Sas (1832: Grohmann tanár a halálbüntetés ellen irt értekezésének magyar fordítása), Tudománytár (1836-37), Társalkodó (1838: Figyelmeztetés a börtönök dolgában), Athenaeum (1838-39. Természetjogi töredékek, 1841.), tudományos Gyűjtemény, Figyelmező, Századunk (1845. 6. sz. Halálbüntetés története Magyarországon), Akadémiai Értesítő (1850. II. IV. szám. A gonoszság és vétkességről, 1867-68., 1871.), Uj M. Muzeum (I. 1860. A magyar országgyűlés 1848. előtt). Törvénykezési és Törvényszéki Csarnok (1860-61., 1863., 1865-68.), Sürgöny (1865. 206. 207. sz.), Hon (1866. 14. 15. sz.), Jogtudományi Közlöny (1866-73.), Themis (1870-73.), Jogtudományi Szemle (1870), Magyar Jogászgyűlések Évkönyvei (1870. 1872.)

Munkái:

1. Oratio quam dum sp. ac. cl. d. Paulus Markovics... rursum praelectiones adiret, nomine auditorum iuris in annum primum habuit. Pestini, 1822.

2. Bevezetés a természetjogba és a tiszta általános természeti jog. Győr, 1839.

3. Büntetőjogi elméletek. U. ott, 1843. Két rész.

4. Büntetőjog elemei. Pest, 1850.

5. Az 1852. máj. 27. ausztriai birod. büntető törvény magyarázata. U. ott, 1853.

6. Ausztriai császárság számára 1853. júl. 29. kihirdetett büntető perrendtartásának magyarázata. U. ott, 1854. (Uj Törvénytár VI. VIII.)

7. A franczia polgári törvénykezés különösen a birósági szervezet és annak alapelvei. U. ott, 1867.

8. A büntetés rendszerről általában, különösen a halálbüntetésről Poroszországban. U. ott, 1870. (Értek. a törv. tud. kör. I. 11. sz.) A 20-as években br. Mednyánszky Alajosnak A levágott láb cz. elbeszéléséből Oroszleányvári Imre név alatt drámát irt; foglalkozott még a ritkább táj- és bölcseleti műszavak gyűjtésével és azokat a m. tud. akadémiának küldötte be (1836-37.)
Szinnyei.