Ivánka Imre (draskóczi és jordánfalvi)

val. belső t. tanácsos, a főrendiház tagja, I. László főszolgabiró s Péchy Petronella fia. szül. 1818. dec. 9. Felső-Szemeréden (Hontm.); iskoláit Sopronban kezdte; a IV. osztályból kilépett és 1831-ben Tulnban a katonai akadémián nevelkedett együtt Görgeyvel, kinek mindvégig barátja maradt; később hadfi lett a Hessen-Homburg sorezredben és 1838-ban a 12. sz. nádorhuszároknál hadnagy; mint főhadnagy István főherczeg hadsegéde volt. 1848-ban Batthyány Lajos gróf titkára lett századosi ranggal. Nagy szerepe volt a honvédség szervezésénél. Midőn a magyar miniszterium a honvéd hadsereg fölállítását tervezte, területi beosztását Ivánkára bízta, ki négy hadtestre osztotta föl az első sorozást, Vácz, Kassa. Komárom és Debreczen székhelylyel. 1848. aug. 17. honvédőrnagy és a dunáninneni nemzetőrök parancsnoka. Pákozdnál megverte a horvátokat. Mialatt a magyar hadsereg kétszer vonult be Ausztriába s visszarendeltetett, I. annak jobb szárnyát fedezte; okt. 12. honvédezredes és okt. 19. a magyar fősereg jobb szárnyának parancsnoka. Ezután Kossuth ultimátumával Windischgrätzhez küldetett és vissza útjában okt. 26. Jellachich által elfogatott és Königgrätz várába záratott. A szabadságharcz után megkegyelmeztetvén, gazdaságára vonult vissza s megházasodott, nőül vette nyéki Németh Máriát. Az idő fordultával az irodalomban keresett tért hatáskörének. A M. Sajtóban sűrűn megjelent czikkei általános figyelmet ébresztettek és különösen egy földvételi társulat létrehozása ügyében írt értekezései, bár az eszme nem valósulhatott, kiváló hatást idéztek elő, annyira, hogy Hajnik Pál Langrand belga tőkepénzessel közölte I. gondolatát, minek következtében ez pestre jött és értekezett Ivánkával. Langrand 1863-ben azon kérdést intézte hozzá, mit lehetne tenni Magyarországon a mocsárok lecsapolása, a vízszabályozás és a területek öntözése érdekében. I. hat hónapig tanulmányozta a feltett kérdést és egy tervet dolgozott ki, mely szerint a Felső-Tisza az érvölgyön át az alsó Körössel gőzhajókkal is járható csatornával lenne összekötendő. Az előmunkálatokat szakértők elkészítették, de a dolog kivitelét el kell halasztani. I. tehetségeit újra a brüsszeli Banque credit foncier et industriel cz. hitelintézet, mely igazgatótanácsosául nevezte ki, érdekeinek szentelheté. 1861-ben pestmegye tiszteletbeli főjegyzőjénekválasztotta meg; az országgyűlésen pedig a dunapataji kerületet képviselte s a határozati párthoz csatlakozott; innen kezdve (1865-92) minden országgyűlésnek és a delegatiónak tagja volt. Tisza Kálmánnak kezdettől fogva személyes híve maradt, azért a balközéphez csatlakozott. Az 1867. kiegyezési tárgyalások alkalmával volt egyik hadtani tekintély. (1865-66-ban Deák Ferencz is gyakran megkérdezte véleményét katonai kérdésekben.) A delegatiók alatt is élénk részt vett a hadügyi kérdések vitatásában és a magyar Ludoviceum érdekében ő fáradt legtöbbet. A vasútalapítási korszakban nagy tevékenységet fejtett ki s alapítója volt az első magyar dunagőzhajózási társaságnak is, mely azonban 1864-ben liquidált. A fusio után a szabadelvü párthoz csatlakozott. 1878-ban vezérigazgatója lett az északkeleti vasútnak és ugyanez évben nyerte a III. osztályú vaskoronarendet. A vöröskereszt-egyletnek hazánkban meghonosítása körül, mint annak sok évig igazgatója, nagy tevékenységet fejtett ki s ebbeli érdemei elismeréseül nyerte 1882-ben a szent István-rend kis keresztjét. Egyik létesítője s vezértagja volt az országos honvédegysületnek. Egyháza terén világi elnöke s buzgó támogatója is volt az ág. evang. egyetemes gyámintézetnek. De magánúton is nagy jótékonyságot gyakorolt. Az osztrák fogságból való kibocsáttatásakor ugyanis ő felsége 1600 frtnyi évi díjat rendelt a számára; de I. ezt az évdíjat élete végeig csak azért vette föl, hogy a szűkölködő régi honvédeknek kioszthassa, sőt ez összeget a sajátjából csaknem még ugyanannyival toldotta meg évenként. A Johannita s több magas rendjel tulajdonosa, a magyarországi szabadkőművesek nagymestere volt. 1895. febr. 9. a főrendiház tagjává nevezték ki. Az ev. egyetemes gyámintézet világi elnöke volt. Boldog házassága gyermektelen maradt és nejének 1895. decz. 30. bekövetkezett hirtelen halála annyira megrendítette az utolsó években gyöngélkedő öreg urat, hogy azóta egészen meg volt törve és mindig a halálra készült. Egy fél esztendő ezt meghozta neki is; besnyői villájában érte utol, óráját nézte, ideje letelt. Szélütés érte őt is mint nejét és meghalt 1896. júl. 28.

Czikkei a Gazdsági Lapokban (1856. Nézetek a vetésről, 1863. Felső-tiszai, érvölgyi, alsó-körösi csatorna), a Vasárnapi Ujságban (1858. Dr. Fischof hidegvízgyógy- és edzőintézete Pesten); a Hon nemzetgazdasági rovatának vezetője volt 1861-62-ben; pohárköszöntője, melyet Zágrábban a horvátok és magyarok egyetértésére mondott az Igazmondóban (1870. 3. sz.) van. Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.

Munkái:

B. Eötvös József, Kubinyi Ferencz és Ivánka Imre országgyűlési beszédeik. Pest, 1861.

A magyar hadsereg, mint szervezendőnek képzelve. U. ott, 1861. számos táblával.

Gőzhajózás a magyar Dunán, tájékoztatásul. U. ott, 1862.

Négyhavi szolgálatom a magyar hadseregben 1848. június végétől október végéig. Bpest, 1881. (Előbb az Ellenőrben.)

A népfelkelésről. U. ott, 1884. (Ugyanez németül. U. ott, 1884.)

Arczképe: kőnyomat, Marastony József rajza (Hajnal 1867 és 1872.)
Szinnyei.