Péczely Ignácz, az íriszdiagnosztika magyar feltalálója

orvosdoktor, P. Ignácz gazdatiszt és Karácson Terézia fia, szül. 1826. jan. 26. Monyorókeréken (Vasm.); iskoláit Szombathelyen járta; nagy emlékező tehetsége által tünt ki, de az előadások folyamata alatt leginkább szoborkák faragcsálásával foglalkozott. Midőn a bölcseleti tanfolyamot elvégezte, gazdatiszt lett, míg 1848-ban a fertőmelléki nemzetőrök tisztje lett, majd a sopronmegyei önkéntesek vezényletével bizatott meg, kikkel több csatában vett részt; később a honvédekhez lépett át, mígnem a nagyszombati csatában sebet kapott és a pozsonyi kórházba vitetett, honnét nem kis veszélylyel édes anyja hazavitte, hol hamar kigyógyulván Komáromba sietett és hazafiúi kötelességét mindvégig hűségesen teljesítette. A nagyemlékű események lezajlása után Kaposvárra belebbeztetett, hol egy időre a kataszternél volt kénytelen állomást vállalni; azután fényképészettel foglalkozott, majd a gymnasiumnál mint rajztanár alkalmaztatott. 1857-ben katasztrális munkálatok teljesitésére vállalkozott és a mérnöki szakban nagy ügyességet fejtett ki. 1861-ben szüleihez ment Egervárra, hol 1862-ben a hajdú megbetegedett, és miután orvos nem volt, édes anyjától kértek valami orvosságot, ki tudván, hogy fia sógorától Gulyás János kaposvári orvostól homeopathiai orvosszereket hozott magával, a hajdút hozzá utasította, ki adott is neki az orvosszereiből. A hajdú jobban lett, híre ezzel elterjedt a vidéken, úgy hogy seregesen jöttek hozzá a betegek; ekkor ő nagy szerencsével gyógyított és őt többen «csoda-doktor»-nak tartották. A megyei főorvos azonban a gyógyítástól eltiltotta. Ekkor feljött Pestre és 36 éves korában beiratkozott az orvosnövendékek közé s a fővárosban is oly szerencsét csinált orvoslásaival, hogy több szegény sorsú ifjabb társának lehetővé tette az orvosi tudományok bevégzését. 1868-ban a bécsi egyetemen nyert orvosi diplomát és visszajött hazájába, hol a fővárosban gyakorló orvos lett, ki a homeopathiai gyógymódjával csakhamar hírnévre tett szert és keresett orvossá lett és pedig saját önálló systemája szerint, mely a szem «irisének» sajátságai s tüneményei magyarázatában és alkalmazásában nyeri alapját: a betegségek külső jeleit a szemekben kereste. Jelenleg is mint gyakorló orvos Budapesten működik.

Munkái:

1. A szivárványhártyáról. (Iris). Bpest, 1873. Táblarajzzal.

2. Utmutatás a szemekbőli kórisme tanulmányozásához. U. ott, 1880. Három képpel és a szövegben 3 ábrával. (Fölfedezések a természet- s orvosi tudomány terén. Az idült betegségek. 1 füzet).

3. Utasitás a bujakór gyökeres gyógyítására és gyógyszereim mikénti használatára. U. ott, 1883.

4. A tüdővészről és ennek kikerülhetése végett utasitás a heveny és idült tüdőhurutok gyökeres gyógyítására. U. ott, 1884.

5. A fertőzés szomorú következményeinek kikerülhetése tekintetéből felvilágositás: az ivarszervek élettani állapotáról. U. ott, 1885.

6. Die Augendiagnose der Dr. Ignacz von Péczely nach eigenen Beobachtungen von Emil Schlegel. Tübingen, 1887. Hat fametszettel s egy színes táblarajzzal.

7. Om ögondiagnosen och en rationel sjukdomsbehandling efter Dr. Ignacz Péczely, af N. Liljequist. Stockholm, 1893.

Arczképe: kőnyomat, rajzolta Gerald Alajos, nyomt. Horn és Zobel Pesten (a Hajnal-Albumban).
Szinnyei.