Fogarasi János (alsó-viszti),

a m. kir. legfőbb törvényszék birája, a m. tudom. akadémia rendes tagja, régi erdélyi eredetű nemes családból származott, melynek ősi nemességét a fogarasföldi birtoka utáni adómentességét 1638. júl. 20. Rákóczy György fejedelem erősitette meg, Alsóviszti, máskép Dridiffi Mátyás kérelmére; a család egy ága kijött Erdélyből Abaujmegyébe s elfelejtve a Dridiffi nevet, Fogarasi nevet vett fel, megtartva Alsó-viszti praedicátumát; s ez ágból eredt F. János kis vagyonú nemes (1831-ben halt el) és Gászner Zsuzsanna fia, aki szül. 1801. ápr. 17. Felső-Kézsmárkon Abauj-Tornamegyében, hol a latin nyelvre is kiterjeszkedő jeles tanítókkal ellátott népiskolában 1807-től 1811-ig tanult; ekkor vitték a szikszói gymnasiumba; 1814. szept. 12. a sárospataki ev. ref. főiskolába irakozott be, hol 1818. júl. az akadémiai pályára lépett és 1823-ban végezte tanulmányait. Folytonosan saját szorgalmára s keresetére volt utalva s alsóbb osztályú tanuló urfiak mellett tanítóskodott; így nevelője volt Jászay Pálnak is Abaúj-Szántódon és Fáy Ábrahámnak Jánosdon. Kitűnőbb tanárai voltak az akadémiai pályán Kövy Sándor, Nyiry István, Rozgonyi József, Somossi János és Szombathi János. Kiváló hajlammal gyakorolta a zenét; e mellett szép dallos, ügyes tánczos és gymnasta volt; egyes zenedarabjai ma is megvannak, s el nem felejtettek Patakon, melyekhez úgy a zenét, mint a szöveget ő irta; tisztán hegedült, de ennél többre nem vitte. Kövynek, ki a jogtudományt adta elő, kedvencze volt, s ennek tanácsára lépett a jogi pályára; ezen tanáráról hálával emlékezik meg, midőn annak Elementa cz. munkáját magyar nyelven adta ki, az előszóban. 1827. végén igtattatott a kir. táblai jegyzők sorába, Szirmay Ádám mellett nyerve alkalmazást, mint az iroda levéltárnoka. 1829-ben nyert ügyvédi oklevelet. Már előbb megkedvelt tudományos munkálkodásától megválni nem akart, azért nevelői állást fogadott el Komáromy György szabolcsi s bihari nagybirtokos özvegyének házánál és mentora lett ifjú Komáromy Györgynek. 1834-ben vette nőül Tretter Erzsébetet, társalkodónőt a Komáromy-házban (1867. márcz. 16. halt el). 1841. márcz. 1. a váltóügyvédi vizsgálatot is letette s az új váltófeltörvényszéknél tanácsjegyzői hivatalt vállalt és mint helyettes előadó is működött; e hivatalt 1848. febr. végeig viselte. Ekkor István főherczeg nádornál titkár lett és a nádori, mint legfőbb törvényszéknél, előadó volt, de már máj. 1. Kossuth Lajos pénzügyi miniszteriumába tanácsosi állásra emelte s ő készítette az akkori pénzügyi tervek és javaslatok egy részét; adórendszeren s bankterven is dolgozott. A kormánynak Pestről elmenekülésekor (decz. végén) visszavonult. A szabadságharcz után, neje fivérének, Járy (Tretter) Györgynek unszolására hivatalt vállalt, azért is, hogy az akadémia által még 1844-ben Czuczorra és reá bizott nagy feladatnak, a nagy szótár szerkesztésének, mely állandó Pesten tartózkodását tette szükségessé, tovább is megfelelhessen. 1850. febr. 1-től biró lett az ideiglenes pesti törvényszéknél. 1854. aug. 10-től ugyanott főtörvényszéki tanácsossá neveztetvén ki, másfél évig a büntető osztály elnöke, 1856. febr. 18-tól 1861. márcz. 29-ig a pesti kereskedelmi törvényszék elnöke, egyszersmind a pesti országos törvényszék alelnöke volt, midőn aztán a visszaállított pesti magyar váltótörvényszék elnökségét vette át s viselte két évig és két hónapig. Ő volt az, a ki váltótörvényszéki elnöki állásában kieszközölte, hogy magyar nyelven szerkesztett beadványok elfogadtassanak a törvényszéknél, melyet a hatalom éveken át teljesen elnémetesített. 1863. nov. 5. a hét-személyes tábla birájává neveztetett ki s a váltóosztályban volt előadó; 1869. máj. 1., az uj polgári törvénykezési rendtartás behozatalával, a kir. curia legfőbb itélőszéki osztályához soroztatott be. Meghalt 1878. jún. 10. Pesten. A m. tud. akadémia 1838. szept. 7. levelező s 1841. szept. 3. rendes taggá választotta. Az 1868. decz. 21. akadémiai ülésben Mongol tanulmányok czímű értekezést olvasván fel, ugyanekkor a mongol és magyar nyelv rokonságának kinyomozása végett egy fiatal nyelvtudós kiküldetését hozta indítványba; ez Bálint Gábor volt, kit az utazásra szükséges segélylyel részint maga ellátta, részint az akadémia által elláttatta, ki azután 1871-73-ban folytonosan közölte tapasztalatait s tanulmányait mesterével és jóltevőjével s általa az akadémiával. 1874. decz. 19. nyelvtudományi czélokra öt évre évenként 500 frtot ajánlott föl, egyenlő összeget rendes tagi fizetésével, melyet ki nem vett, míg a szótár-szerkesztési csekély tiszteletdíját húzta. Még 1871. máj. 16. kelt végrendeletében, midőn azt gondolhatá, hogy csinos épülettel ellátott 9750 négyszögöl kiterjedésű, jól mívelt városligeti kertjében s értékes ingóságokban legalább is százezer forintnyi vagyonnal bir, egyéb kisebb alapítványokon kivül, általános örökösűl a m. tud. akadémiát rendelte. Azonban a végrendeletben kifejezett nemes szándék meghiúsult; a kertet jó áron adta el, árát pedig drága házépítésbe fordította és a tetemes vagyon kevés év alatt semmivé lett. A csak nemrég vagyonos férfiút a m. tud. akadémia temettette el. A m. tud. akadémiában 1879. febr. 24. összes ülésen Tóth Lőrincz tartott fölötte emlékbeszédet. Még egy utólagos megtiszteltetés is érte, 1887-ben a Northwestern literary and historical Society, Sioux city, Jowa titkárának febr. 14. kelt levele mutattatott be a m. tud. akadémiának, melyben jelenti, hogy a társaság Fogarasit tagjává választotta s arczképét kéri.