György József,

orvosdoktor, botanikus, megyei főorvos, szül. 1813. júl. 13. Sátoralja-Ujhelyben (Zemplénm.), , Kazinczy Ferencz személyes barátja, maga vezette fia nevelését; középiskoláit Szatmárt és Sárospatakon járta, hol Kövytől hallgatta a jogtudományokat. Egy évi otthoni joggyakorlata után 1830-ban Pestre ment, hogy a kir. tábla mellett, mint annak felesküdt jegyzője végezze tanulmányait; pár hónap mulva azonban fölvétette magát az orvosi egyetem hallgatói közé. 1835-ben végezte az orvosi tanfolyamot és ekkor mint segédre reá bizatott az egyetemen a növénytannak előadása. 1836. márcz. 15. orvosdoktori oklevelet nyert. Alig hogy letevé az orvosi szigorlatot, gróf Vay Ábrahám gondoskodásából Máramaros vármegye főorvosa lett. Hivatala mellett a megye ásványvizeinek felkutatását és növényvilágának megismerését tűzte ki feladatáúl. A létező forrásokat analysálta s rólok értekezéseket írt az akkori egyetlen orvosi szaklapba, az Orvosi Tárba; gyógyjavaslatokat állapított meg és annyira vitte az ügyet, hogy mikor Tognio doktor a megyét meglátogatta (1843), Gy. irodalmi munkásságában több mint 170 megyei ásványvíznek szemlélhette részint sorozatba vételét, részint leírását. A növényország átkutatását, példányok gyűjtését Kovács Gyula és Gerenday, részint Vagner Lajos egyetértő működésével gyarapította. A máramarosmegyei történet-természettudományi társaság keletkezésének eszméjét már 1849-ben tervezte, ez azonban az akkori politikai események miatt lehetetlenné vált; de az 1872-ben alakult máramarosszigeti múzeum-egylet első sorban neki köszöni lételét. Nagy előszeretettel dolgozott egy Növénytanon, melyben tetemes megyei Flóráját föl akarta használni; górcsövi vizsgálatokat tett az újabb fölfedezések érdekéből a növényphysiologiában; ebbeli fáradozásait azonban az 1859. aug. 9-iki nagy tűzvész semmivé tette. Meghalt 1862. decz. 21. Máramaros-Szigeten.
Szinnyei
Fő műve:
Orvostudori értekezés. A természeti testeknek lépcsőnkénti kifejlődéséről. Pest, 1836.