Eckhardt Sándor kevelezőlapja, Ernyey Józsefnek.
Eckhardt Sándor (Arad, 1890. december 23. – Budapest, 1969. május 16.) irodalomtörténész, nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az irodalomtudományok doktora (1955). Eckhardt Sándor (1927) orvos, onkológus apja. Testvére Eckhart Ferenc jogtörténész
......
Ernyey József
Ernyey József és Ludvik Johanna fia. 1889-ben végzett a nyitrai piarista gimnáziumban, majd 1889-1892 között Hajdúszoboszlón és Kapuvárott gyógyszerészgyakornok. 1892-ben Kolozsvárott tett vizsgát. Ezután Ógyallán, Lőcsén, Körmöcbányán és Pozsonyban gyógyszerész, majd Budapestre került és a Hazánk, illetve a Vasárnapi Újság cikkírója lett. 4 féléven át az állatorvosi főiskola, 3 féléven át 1897-1898-ban a Budapesti Tudományegyetem rendkívüli hallgatója.

1903-ban napidíjas gyakornok lett a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályán, ahol 1910-től fizetés nélküli, 1918-tól fizetett segéd-őr volt. 1919-től őr, 1923-tól könyvtáros, majd áthelyezték az Országos Széchényi Könyvtárba. 1929-től az éremtár megbízott igazgatója, 1934-ben az Országos Természettudományi Múzeum igazgatója, 1935-1937 között főigazgatója.

1922-től a cseh nyelv megbízott előadója az egyetem közgazdaságtudományi karán.

A Gyógyszerészi Hetilap és a Gyógyszerészi Értesítő állandó munkatársa, utóbbi segéd-szerkesztője is volt. Számos kézirata található a MTA, az OSZK, a Magyar Természettudományi Múzeum és a Néprajzi Múzeum kézirattáraiban.