Alexander Bernát bevezetésével.
Alexander Bernát (Pest, 1850. ápr. 13. – Bp., 1927. okt. 23.): filozófus, esztétikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1892, r. 1915). ~ Ferenc pszichoanalitikus apja. A bp.-i egy.-en filozófiai és irodalmi tanulmányok mellett természettudományokkal és matematikával is foglalkozott. Tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1876-tól 1904-ig bp.-i főreálisk. tanár. 1878-tól a bp.-i tudományegy.-en a filozófiatörténet magántanára, 1895-től ny. rk., 1904-től 1923-ig, nyugdíjazásáig ny. r. tanára. 1892-től a Színiak. dramaturgiai tanszékének előadója. 1869-től 1874-ig és 1914-től 1919-ig a Pester Lloyd, 1893-tól 1914-ig a Budapesti Hírlap nagy hatású színházi kritikusa. 1881-től 1919-ig Bánóczi Józseffel szerk. a Filozófiai Írók Tárát, 1915–19 között az Athenaeum c. filozófiai folyóirat szerk.-je. A Magyar Filozófiai Társ.-nak előbb alelnöke, majd 1914–19 között elnöke. 1899-től a Kisfaludy Társ. tagja. 1919 őszén mindkét testület törölte tagjai sorából. Ettől kezdve egy ideig külföldön (Svájcban és Németo.-ban), majd 1923-tól minden közéleti szereptől visszavonultan ismét Bp.-en élt. Munkássága az oktatás, a közéleti küzdelmek és a tudományos irodalom művelése között oszlott meg. A korabeli lapokban és folyóiratokban nagyszámú filozófiai, esztétikai és irodalmi tárgyú cikke és tanulmánya jelent meg. A filozófia klasszikusainak (Descartes, Hume, Diderot, Kant) műveiből fordított magyarra, és a kor színvonalán álló kommentárokkal, bevezetésekkel látta el a máig is fontos szövegkiadásokat. Sokat tett a világirodalom nagy műveinek megismertetése, népszerűsítése, a filozófiai műveltség emelése és a filozófiai műnyelv fejlesztése érdekében. Műveinek világnézeti jellegét a klasszikus polgári liberalizmus és a neokantiánus filozófia határozzák meg, esztétikai elemzéseinek formai igényessége azonban ennek ellenére is hozzájárult a m. értelmiségi rétegek elméleti-művészeti képzéséhez. – F. m. A philosophia történetének eszméje (Bp., 1878); Kant (Bp., 1881); A XIX. század pesszimizmusa (Bp., 1884); Nemzeti szellem a philosophiában (Bp., 1893); Diderot-tanulmányok (Bp., 1900); Madách Imre: Az ember tragédiája (Jegyzetekkel és magyarázatokkal ellátta, Bp., 1900); Shakespeare Hamletje (Bp., 1902); Művészet (Bp., 1908); Shakespeare (Bp., 1920); Tanulmányok (I–II. Bp., 1924). – Irod. Emlékkönyv A. B. 60-ik születésnapjára (Bp., 1910); Schöpflin Aladár: A. B. (Nyugat, 1927); Sebestyén Károly: A. B. (Izr. Magy. Irod. Társ. Évk. Bp., 1934.).