számozott: 66 sz.
Asztalos István
(Mikeszásza, 1909. aug. 28. - Kolozsvár, 1960. márc. 5.): író, a romániai magyar széppróza jelentős képviselője. Szegény vasúti tisztviselőcsaládból született. A kolozsvári ref. gimn.-ban csak két osztályt végzett el, szülei tovább taníttatni nem tudták. Előbb erdőmunkás, napszámos, kőfaragó, végül szövőmunkás. Ezen az életpályán szerezte azokat az élményeket, amelyeket később novelláiban, 3 regényében feldolgozott. 1934-ben került Kolozsvárra, itt írta meg első regényét: Elmondja János (1939), melyben bátor és hiteles korképet rajzolt az 1930-as évek erdélyi társadalmáról. 1945-től 1950-ig a Falvak Népe, 1956-tól a Napsugár c. gyermeklap főszerk.-je. Novelláinak és regénycinek fő témája a falusi osztályharc és a városi munkásság építőmunkája. - F. m. Üröm (elb., Kolozsvár, 1940); Fekete macska (dráma, 1943); Feleselj kisfiam (két egyfelvonásos, Kolozsvár, 1945); Író a hadak útján (r., Kolozsvár, 1946); Szél fuvatlan nem indul (r., Kolozsvár, 1949); Tizennégy ökrös gondok (riportok, Kolozsvár, 1951); Fiatal szívvel (r., Kolozsvár, 1952); Vád és panasz (elb., Bukarest, 1954); Házunk tája (riportok, Kolozsvár, 1954); Emberség (elb., Kolozsvár, 1958); Megszépült öregség (elb., Kolozsvár, 1959); Bátor fiúk (ifj. elb., Kolozsvár, 1959). Műveinek ötkötetes gyűjteménye 1962-ben jelent meg. - Irod. Bölöni György: A. I. (Magyarság, Emberség, 1959); Diószegi András: Búcsú A. I.-tól (Élet és Irod. 1960. 11. sz.); Antal Gábor: Író és mű (A könyv, 1962).
Életrajzi lex.