Karinthy Frigyes: Gara Arnold: Magyar parnasszus

(Tizenöt rézkarc tizenöt magyar vershez)

Óriási kétíves album, világosbarna kötet. Még mielőtt kinyitná az ember, különös elfogódást érez - a költészet, művészet és zene szentháromságának hívője áhítatnak nevezhetné. E vallás kis kápolnái, verskötetek, könyvek között hatalmas, dómszerű építmény, még a hitetlen is lábujjhegyre áll, önkéntelen tisztelettel. A címoldalon komoly, szép betűkkel a felirat: \"Magyar Parnasszus\". S elfogódottan nyitod ki a halkan forduló templomajtót, a könyv fedelét.

Odabent csönd és áhítat és lelkes komolyság. Tizenöt magyar költő verse, kéziratban a páratlan oldalakon - a párosakon tizenöt hatalmas ábra, többnyire jelképes, néhol illusztratív grafikus elgondolása a tizenöt versnek. Tizenöt ablaka a magyar költészet székesegyházának, - az ablak legendás üvegfestményein tizenötféle tájkép dereng át, mintha csak valóban ama mitológiai hegycsúcs tetejére épült volna a kör alakú templom.

Gara Arnold, ennek a szép munkának áhítatos kőművese, ama régi dómépítők példájára, lelkiismeretes munkát végzett. Ő maga metszette rézbe, vonta le a kőről, állította össze az egész könyvet, utolsó vonásig tulajdon kezenyomával hitelesítve tulajdon elgondolásának kivételét. Az összbenyomás egysége hibátlan s főként ezt akarjuk ezúttal elismerni, amikor a krónikás rövidségével jelentetjük, hogy a munka tető alá jutott. Külön feladat volna külön beszélni a tizenöt rézkarcról, mint önálló művészi alkotásról. De innen nézve, a szó és ütem és rímek partjairól, a páratlan oldalról, nem tudjuk elválasztani a kettőt - határterület ez, ahol járunk. A képzőművészet ezen a vonalon, a grafikában, összeolvad a költészettel, ellentétes irányból érkezve: minden képzőművészi műfajok közt a grafika adja a legtöbb gondolati, eszmei, úgynevezett \"irodalmi\" lehetőséget - s minden költői műfajok közt a vers a legtöbb érzéki szabadságot. Ami a versben kép, a képen gondolattá válhat - ez a vers-illusztráció különleges hatásának titka. S röviden csak ennyit: Gara impozáns, szép könyvében van néhány oldal, ahol ez a sejtelmes kölcsönhatás, ez a kiegészítő egység, egymást megvilágító kettős fénybeállítás, új szépséggé összeforrt vegyülése két önállóan szép elemnek csaknem tökéletesen sikerült.