1. kiadás.
Németh József: Emlékezés Tóth Jánosra, a népi építészet kutatójára

Zalaegerszegen, a páterdombi városrészben egymás mel-lett található a Gönczi Ferenc, a Holub József és a Zalai Tóth János nevét viselő utca. Szép jelkép: három olyan tudós férfiúnak állítanak emléket, akik Zala múltjának kiemelkedő kutatói voltak. Gönczi Göcsej néprajzáról írt monográfiájával, Holub a megye históriájának feltárásával, Tóth János a népi építészet értékeinek felmutatásával érdemelte ki az utókor megbecsülését. Gönczi és Zalai Tóth neve egymás mellett olvasható a Göcseji Falumúzeum márványtábláin is. 1998-ban halálának félszázados fordulóján Gönczire emlé-keztünk, s tavaly volt Tóth János halálának 20. évfordulója is. Akkor nem tettük, ez évben az ő emléke előtt tisztelgünk: száz esztendeje született.

1899. december 12-én Zalaegerszegen a Wlassics Gyula utca 53. számú, ma is álló házban Tóth János megyei hivatalnok és Rózsás Rózsa fiúk születésének örvendeztek, akit János Ferenc névre kereszteltek. A fiú csak kisgyermekkorának emlékeit szerezte a Zala parti város- ban, a gimnáziumot már Keszthelyen végezte. Nem volt színjeles diák, de a tanintézet egyik legtehetségesebb, talán legsokoldalúbb növendéke. 1917-ben, érettségijének évében ő volt az Ifjúsági Önképzőkör elnöke, a Testgyakorló Kör alelnöke, a Mária Kongregáció praesese, ő mondta a március 15-i ünnepi beszédet, a jeligés novellaírói, magyar irodalomtörténeti és német nyelvi pályázatokon ő kapta az első díjat, Zala Vármegye Törvényhatósága is neki ítélte a Milléneumi (sic!) Ösztöndíj 400 koronáját.

Talán törékenyebb testalkata miatt mentesült a hadiszolgálat alól, s 1921-ben Budapesten kézhez vette építészmérnöki diplomáját. Egy évig a keszthelyi Mezőgazdasági Akadémián dolgozott, s mindössze 23 esztendős, amikor 1922-ben Szombathely város főmérnökének nevezték ki. E tisztségében 1945-ig maradt, 1947-ig a Balaton környékének építési, műszaki felelőse, 1947–1949 között több város, köztük Keszthely rendezési tervét készítette el. Ezután Budapesten és Győrben építési irodákban dolgozott, 1957-től 1965-ig az Építési Minisztérium Műemléki Osztályának munkatársa.

Szombathelyen épületeket tervez, városrendezési terveket készít, s hamarosan a város megbecsült polgára lesz. Savaria szellemét ez időben Géfin Gyula egyháztörténeti munkás- sága, Pável Ágoston sokszínű tevékenysége, a városháza pénzügyi tisztviselőjeként dolgozó Bárdosi Németh János költészete, a csodagyerekként feltűnt Weöres Sándor első sikerei, a Vasi Szemle magas szína határozzák meg. Ebben az inspiráló légkörben a fiatal mérnök előbb építészettörténettel foglalkozik, Rómában Borromini életművét kutatja, tanulmányozza. Itt Sík Sándorral, Várady Imrével rója az Örök Város utcáit, bíborosok palotáiba lesz bejáratos, s hatodfél évtizeddel később is meghatottan emlékezik a Sík Sándorral töltött bensőséges estékre. Tehetségére Gerevich Tibor is felfigyelt, munkatársul is szívesen fogadná.

Kedvező kritikákat olvashatott 1936-ban megjelent Apostolok útján című verseskötetéről, fametszet –albumait elismeréssel fogadták, művei a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállí- tásain szerepeltek. Költeményei, képzőművészeti alkotásai Zalai Tóth János néven jelentek meg, ez indokolja, hogy szülővárosában nevének e változata került az utcanévtáblára.

Krisztusi életkorában, 1932-ben figyel fel szűkebb lakóhelye népi építészetére. Ettől kezdve szabad idejének legnagyobb részében úton van: gyalog, biciklin, motorkerékpár hátsó ülésén, élete vége felé már szívességi autó-fuvarokkal járja előbb Nyugat-Magyarország, később már az egész haza földjét: 800 települést keresett fel. Méri, leírja, rajzolja, fényképezi a pár évtized múlva jórészt eltűnő falusi házakat, haranglábakat, már romladozó útszéli kereszteket, sokszor málló vakolatú szőlőhegyi kápolnákat. Ismereteit gyarapította az erdélyi, szlovákiai, szlovéniai, lengyel, román, dalmát, olasz, bolgár földön folytatott összehasonlító elemzéseivel is. Mindezt hihetetlen szenvedéllyel.

Magam az 1960-as években voltam tanúja, s lehettem néha talán segítője is a már hatvan- hetven közt járó János bácsi megszállottságának. Akkor alig értettem e makacsságot, ma már, ugyanabba a korba jutva tudom, hogy igaza volt. Sietnie kellett, mert a hagyományos falukép, a régi mesterek teremtette szépség az ő erejénél, lehetőségeinél is gyorsabban fogyatkozott. Apáink, nagyapáink lakóházát ma már nem a falvakban, hanem saját emlékeinken kívül Tóth János műveiből idézhetjük fel. Az ezredvég kutatója számára kincsesbánya a közel félszáz tanulmány és a hat önálló kötetbe zárt életmű: Így épít a vasi nép (Szombathely, 1938) – A magyar falu építőművészete (Szombathely, 1945) – Népi építészetünk hagyományai (Bp. 1961) – Göcsej népi építészete (Bp. 1965) – Az Őrség népi építészete (Bp. 1971 és 1975) – A Felső-Tiszavidék népi építészete (Gilyén Nándorral és Mendele Ferenccel közösen, Bp. 1975.)

Születésének századik évfordulójára már nemzeti értékké rangosodott az a két szabadtéri néprajzi múzeum, melynek tervezésében, létrehozásában is nagy szerepet vállalt. Zalaeger- szegen Barabás Jenővel s Szentmihályi Imrével, Szombathelyen ugyancsak Barabás Jenővel és Bárdosi Jánossal közösen álmodták-tervezték meg, ami ma a látogató elé tárul.

A hon ismeretének elkötelezettjei számára nem csak az 1978-ban lezárult életmű példája lehet tiszteletreméltó, hanem hitvallása is időszerű: Hűséges voltam szülővárosomhoz, Zalaegerszeghez és ifjúságom városához, Keszthelyhez és mind a kettő hűséges volt hozzám is, megbíztak városrendezési terveik elkészítésével akkor, amikor megnehezült az életem. Hűséges voltam a vasi földhöz, mivel 26 éven át adott kenyeret és otthont. Szülőföldem iránti szeretetem sugalmazta a Göcsej könyvemet és a vasi föld iránti hálám jele az Őrségi könyvem” – írta a halála évében megjelent, életét összegző vallomásában.
Honismeret 1993/3.