Gazdagon illusztrált. Díszkiadás!
Fraknói Vilmos, 1874-ig Frankl (Ürmény, 1843. febr. 27. – Bp., 1924. nov. 20.): történetíró, kanonok, c. püspök, az MTA tagja (l. 1870, r. 1873, ig. 1892, t. 1907). Pesti teológiai és bölcsészeti tanulmányok után 1864-től a nagyszombati gimn., 1865-től az esztergomi papnevelő tanára, ugyanebben az évben szentelték pappá. 1871-től Pesten élt, 1875-től az OSZK őre, 1879-től az MTA főtitkára, majd 1889-től 1892-ig másodelnöke. 1878-ban nagyváradi kanonok, 1879-ben szekszárdi c. apát és a múz.-ok és könyvtárak orsz. főfelügyelője. 1892-ben arbei c. püspök lett. Rómában m. történeti intézetet (1892), utóbb m. művészházat alapított. A középkori, főleg a 15. és részben 17. sz.-i m. történetnek számos, elsősorban egyház- és diplomáciatörténeti témáját dolgozta fel a tanulmányok hosszú sorában sok külföldi, főleg olaszo.-i levéltári anyag felhasználásával, konzervatív-klerikális szemszögből. Szerk. az MTA értekezések a történettudomány köréből c. kiadványt (1872–1878), az MTA évkönyveit, értesítőjét (1878–1889) és a Magyar Könyvszemlét 1876-tól 1879-ig. 1903-ban a Kisfaludy Társ. tagja. Kiadta a Magy. Országgyűlési Emlékek I–X. kötetét (az utolsó kettőt Károlyi Árpáddal), a vatikáni magyar okmánytár (Monumenta Vaticana) I–IV. kötetét (1884–1899), Mátyás levelezését a római pápákkal (1891). – F. m. A magyar nemzet műveltségi állásának vázlata az első fejedelmek korában… (Pest, 1861); Pázmány Péter és kora (I–III. Pest, 1868–1872); A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században (Pest, 1873); II. Lajos király és udvara (Bp., 1878); Vitéz János esztergomi érsek élete (Bp., 1879); Martinovics és társainak összeesküvése (Bp., 1880); Pázmány Péter (Magy. Tört. Életr., Bp., 1886; az MTA nagyjutalmát kapta érte); Erdődi Bakócz Tamás élete (Bp., 1889); Hunyadi Mátyás király élete (Magy. Tört. Életr. XXI Bp., 1890); A Hunyadiak és a Jagellók kora (1440–1526) (A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor, IV. Bp., 1896); Verbőczy István (Bp., 1899); Magyarország egyházi és diplomáciai összeköttetései a szentszékkel (I–III. Bp., 1900–1903); Martinovics élete (Bp., 1921). – Irod. F. V. negyedszázados irodalmi munkássága 1861–1885 (Bp., 1886); Áldásy Antal: F. V. (Századok, 1924. 7–10. sz.); Tóth László: F. V. (Bp., 1925); Berzeviczy Albert: F. V. ig. és t. tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1927).