Guzmics Izidor László (Jánosfa, 1786. ápr. 7. – Bakonybél, 1839. szept. r.): író, fordító, bakonybéli bencés apát. Az MTA tagja (l. 1830, t. 1838). Kazinczy barátja és nyelvújításának híve. 1805-ben a bencés rendbe lépett, Panonnhalmán és Győrben tanult teológiát. 1812-től 1815-ig a pesti központi papnevelőben tanulta a hittudományt, majd pappá szentelése után 1815-től 1832-ig Pannonhalmán tanár, 1832-től bakonybéli apát. Kispap korában már Magyar Társaságot alapított. Költeményei, teológiai, filológiai és filozófiai tanulmányai és műfordításai maradtak fenn. A nyelvújítás lelkes híve, merész újító volt. Kazinczyval meleg barátságot kötött. 1832-től 1837-ig szerk. az Egyházi Tár c. folyóiratot. Szophoklész és Euripidész színműveiből való fordításai Pesten 1840-ben jelentek meg. Teológiai írásaiban a katolikus-protestáns uniót propagálta. – F. m. Meteusz hunn fejedelem (Pest, 1814); Theokritosz maradványai (Győr, 1824); A boldog atya (dráma, Esztergom, 1829); A magyar Athenéon (vers az MTA alapítására, Pozsony, 1830). – Irod. Czuczor Gergely: G. I. (Akad. Évk. 1842. V.); Zoltvány Irén: G. I. életrajza (Bp., 1884).