Kiadói kartonkötésben.
.....................
Istvánffy Miklós (baranyavári és kiasszonyfalvi)

alnádor, I. Pál kir. tanácsos és Gyulay Hedvig fia, szül. 1538. decz. 8. Kis-Asszonyfalván (Baranyam.); családját a török 1543-ban Baranyából kiűzvén, I. 1548-49-ben Várday Pál érsek apródja volt és azután Oláh Miklós egri püspök pártfogolta s küldte őt a bolognai s paduai egyetemre, hol öt évig Zsámbokinak tanítványa volt. 1562-ben Oláh érsek titkára lett és házasságra lépett Bajna Both Erzsébettel. Jószágai nagyobb része török hódoltságban maradt. A Bika család részét, annak megszakadtával, fölkérte, de nem nyerhette el, Körmendet sem kaphatta zálogba; azt pedig, hogy a fiágat illető jószagait leányai örökölhessék, csak kilencz évi kérelmezéssel érhette el. Ezen adatok nem mutatnak túlságos udvari kegyelésre. Titkári hivatalát Oláh haláláig 1568. jan. 14-ig viselte. 1572-ben a kir. országgyűlési meghívót mint kanczelláriai titkár írta alá. Fizetését háromszor emelték 400, 600 és 800 frtra. 1576-ban a budai basához küldetett a béke ellenére elfoglalt várak visszakövetelése czéljából, de sikertelenül. 1581-ben mint kir. tanácsos, a nádor helyettesévé neveztetett a birósági ügyekben, mihez az 1582. országgyűlés hozzájárult. 1589-ben Heresinczy Péter győri püspökkel követül küldetett Lengyelországba Miksa főherczeg kiváltása ügyében. Az 1593. VIII. t.-czikknél fogva a subsidium beszedése Schlavoniában reá bízatott. 1598. harmad magával Báthori Zsigmondhoz küldetett Erdély átvétele végett, hol ideiglen az országot kormányozta. 1599. ápr. 21. kérte magát a 2-szori küldetéstől fölmentetni, mert neje súlyos beteg. 1601 végén főajtónállómesternek czímezik. Ő, az ország rendes birója, a törvénytárt többször fegyverrel cserélte föl a csatatéren; így résztvett 1593. nov. 3. a pákozdi csatában, hol egy csak horvátul beszélő török foglyot Zrinyi György egyedül I. jelenlétében vallatott; 1595 nyarán a petriniai csatában és várostromnál, hol, mint maga mondja, csodálatos vitézséget tanusított; 1600. Kanizsa védelmében és 1601. ugyanott a vár visszafoglalásánál, de sikertelenül. 1605. tagja a törökhöz küldött követségnek békekötés végett Bocskay kijátszására. 1606. a zsitvatoroki békekötésnél a követség egyik tagja és a szerződés aláírója. Ez évben aláírta a fölkelőknek az örökös tartományokkal kötött szövetségét is. 1608. ő küldetett Pálffy Istvánnal Hainburgba meghíni Mátyás főherczeget az országgyűlésre. Ott nov. sétalovaglás alkalmával szélütés érte, minek következtében jobb keze használatát elvesztvén, az utóbbi hét év történetének (1607-1613) csak vázlatát készíthette el a 35-38-dik fejezetben. Meghalt 1615. ápr. 1. Viniczán (Varasdm.) és az ottani templomban temették el.

Munkája: Nicolai Istvánfi Pannonii Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV. Ab a. 1490. ad a. 1606. Coloniae Agrippinae, 1622. (Ívrét, ebben legkevesebb a sajtóhiba. Pázmány Péter, ki a munka megírására fölszólította, nyomatta ki. Ugyanott, 1685. hasonló alakban, de már hasábosan jelent meg. 1724-ben u. ott. Ketteler János jezsuita adta ki 1718-ig terjedő folytatással. 1758-ban Trattner János nyomdász Bécsben adta ki ívrétben hasábosan; ez hemzseg a sajtóhibáktól. Tállai Pál magyarra fordította; előszava kelt 1629. szept. 29. Az eredeti kézirat a budapesti egyetem könyvtárában. Magyarul: Magyarország története 1490-1606. Istvánffy Miklóstól, ford. Vidovich György. Debreczen 1867-71. Két kötet nyolczadrétben.

Megírta Forgách Ferencz nagyváradi püspök életét latinúl, mely Kovachich, Scriptores Minores. Budae, 1798. (I. köt. 155-157. l.) jelent meg. I. és Forgách Simon együttes jegyzéseikkel jelent meg a Ghymesi Forgách Ferencz nagyváradi püspök magyar históriája 1540-től 1572-ig. (M. Tört. Emlékek II. oszt. XVI. k.)
Szinnyei.