Győrffy Gyula (telekesi),

ügyvéd és országgyűlési képviselő, szül. 1835. nov. 30. Veszprémben; magánnevelésben részesült és az I. évi jogtanfolyamot 1852-ben Nagyváradon, a II. 1853. Pesten végezte. Ekkor Garay János vezérlete alatt az irodalom terére lépett és a magyar szépirodalmi lapok munkatársa lett. 1855-ben e térről visszalépve Nagyváradon a jogi s politikai tudományok buvárlatára adta magát és majdnem kizárólag e tudományoknak élt. 1860-ban Bihar megye aljegyzője lett és helyettesítette a főjegyzőt is. A tisztség visszalépésével ő is lelépett és Nagyváradon ügyvédi irodát nyitott. 1862-ben alapította a Bihar cz. lapot, mely akkoriban a legszabadelvűbb volt hazánkban; a katonai törvényszékek idejében Pestről is a szabadelvű czikkek Nagyváradra vándoroltak és a Biharban láttak napvilágot. Ezért Gy. igen gyakran kapott magasabb helyről megintéseket. Ez időben elleneink röpiratokkal árasztották el hazánkat; e röpiratok ellen Gy. 1863. jan. 1. Új év napján cz. egy czikket írt a Biharban, mely szívig hatott nálunk, de a szerkesztő a nagy-váradi törvényszék elé állíttatott, mely felmentette; ez ítélet azonban megsemmisíttetett s ő újból perbe fogatván, a budai katonai törvényszék három havi börtönre ítélte, mit a nagyváradi várban állott ki. Mikor a börtönt elhagyta, báró Radvánszky Amáliával kelt egybe. Lapjára 1000 frt bírságot róttak, ezért megszüntette azt. Ismét az űgyvédi pályára tért vissza s ez idő alatt a magyarországi ügyvédi praxisban páratlan nevezetes eset fordúlt elő. Egy Schwarcz Adolf nevű alkusz százezer forinton felűl esett csődbe. Gy. tömeggondnoknak neveztetett ki, és a hitelezők megbízásából nyomoztatta az elillant bűnöst és végre utána ment New-Yorkba s miután itt a szökevények kiadatása csak rendes per lefolyása után hozott ítélet alapján lehetséges, pert folytatott ellene s az Egyesült-Államok birósága előtt, hétszeri nyilvános tárgyalás után, a pert megnyerte s az elítéltet haza hozta. Ezen valóban páratlan útján kívül, tapasztalatok és ismeretek gyűjtése szempontjából még bejárta Alsó- és Felső-Németországot, Angolországot és Hollandiát; Francziaországban épen a párisi világkiállítás idején járt. Több izben volt Olaszországban, hol Kossuth Lajost is meglátogatta. Itthon folytonosan Nagyváradon lakott és az ügyvédségen kívül később is mindig élénk részt vett Biharmegyének és Nagyváradnak politikai s társadalmi ügyeiben és egyleteiben, hol a szabad eszmék diadalra juttatásán működött. 1869. márcz. elején országgyűlési képviselővé választatott baloldali programmal. A felirat alkalmával beszélt először, azután a honvédek nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál mondott ismét beszédet. Meghalt 1885. okt. 6. Budapesten.

Költeményeket és elbeszéléseket írt a Hölgyfutárba (1852-54., 1858., 1860-61., 1863.), a Családi Lapokba (1852-55.), a Délibábba (1853-54.), az Estikébe (1855.), a Divatcsarnokba (1855.), a Vasárnapi Ujságba (1854-55.); czikke a Honban (1867. 113. sz. vezérczikk), a Fővárosi Lapokban (1871. Dal-Cin Regináról és 1885. 272. sz. egy hátrahagyott költeményét közli). Több dala németre is lefordíttatott és megzenésíttetett.

Munkái:

1. Romvirágok. Ballada-, románcz- és regefüzér. Pest, 1854. (Ism. a Pesti Naplóban Gyulai Pál)

2. Ibolyák. Költeményfüzér. Pest, 1855.

Szerkesztette a Bihar cz. politikai lapot 1862. szept. 15-től 1863. júl. 9-ig Nagyváradon.

Danielik, Magyar Irók II. 98. l.

Hölgyfutár 1863. 7. sz.

Bihar 1863. 87. sz.

Budapesti Közlöny 1869. 53. és 58. sz.

Igazmondó 1870. 17. sz. arczk.

Vasárnapi Ujság 1885. 41. sz. (Nekr.)

Fővárosi Lapok 1885. 272. sz.

Bozóky, Nagyváradi kir. akadémia százados multja. Bpest, 1889. 216. l.
Szinnyei.