Kezdőlap

Herrich Károly,

nyug. ministeri tanácsos, szül. 1818-ban Makón Csongrádmegyében, hol atyja gyógyszerész volt; tanulmányait Pozsonyban folytatta, technikai kiképeztetését pedig a pesti műegyetemen nyerte. A 40-es évek derekán már mint kamarai uradalmi mérnök működött a közép Tisza mentén Püspök-Ladányban, a mely alkalmazásában általános vízszabályozási munkálatokon kívül sokoldalú kulturmérnöki tevékenységet fejtett ki. Huszonnyolcz éves korában már tiszaszabályozási főmérnök és Széchenyi István grófnak kedvelt embere volt, hivatva arra, hogy a Tisza-szabályozást Vásárhelyitől reá maradt örökségképen, az általa kijelölt rendszer szerint végezze be. Ennek következetes végrehajtása azonban nem volt megvalósítható. A szabadságharczban mint honvéd számos ütközetben részt vett. A bekövetkezett absolut kormány alatt ismét a Tisza-szabályozás élén működött; ugyanily minőségben lépett 1867-ben a közmunka- s közlekedésügyi m. kir. miniszteriumba mint tiszteletbeli osztálytanácsos és 1869. jan. 4. a Tisza-szabályozás központi bizottságához műszaki tanácsosnak neveztetett ki. A kulturmérnöki intézménynek a szakminiszteriumban való meghonosítását szintén ő kezdeményezte, de ez itt nem valósulhatott meg, hanem a kereskedelmi m. kir. miniszterium léptette később életbe. Ez időre esnek hosszas utazásai külföldön, bejárta egész Európát és gazdag tapasztalatait úgy a Tisza-, valamint a Dunaszabályozás terveinek megállapításánál nagy mértékben érvényesítette; e szabályozási munkálatok mentették meg a fővárost a Duna áradásától. A Tisza szabályozásának nagymérvű egységes keresztülvitele ekkor még nem volt kivihető, bár H. előre megjósolta a fenyegető s ismétlődhető veszedelmet az Alsó-Tisza vidékén, mely a szegedi árvízzel be is kővetkezett. 1880-ban vonult vissza nyilvános pályájától; azonban a műszaki tudományok irodalma terén a legutóbbi időkig ifjú erővel működött. Tanulmányait és műveit ha itthon nem is ismerték, idézték az angol és amerikai szaklapok. A magyar mérnök- és építész-egyletnek Hollán Ernővel, Ybl Miklóssal és Reitter Ferenczczel egyik megalapítója s évekig a vízépítési szakosztály elnöke volt. Pest-Pilis-Solt- és Kiskúnvármegye törvényhatósági bizottsági tagja, a budapesti ág. ev. magyar egyház presbytere, a budai alagút-részvénytársaság elnöke, az első magyar általános biztosító-társaság és a magyar mérnök- és építész-egylet választmányi tagja; a Ferenczcsatorna részvénytársaság igazgatója. Meghalt 1888. nov. 21. Budapesten.

Czikkei a M. Mérnök- és Építész-egyesület Közlönyében (I. 1867. Értekezés Vásárhelyi Pál felett. II. 1868. Észrevételek Lechner Gyula előadására a tisza-kőrösi hajózási és öntözési csatorna ügyében, V. 1871. Elmélkedés a vízjogi törvények felett, VI. 1872. A Buda és Pest közti Duna-szabályozásról, egy táblarajzzal, IX. 1875 Emlékbeszéd Reitter Ferencz felett), a Honban (1867. 169. sz. Válasz egy bodrogközi társulati tag úrnak.)

Ország Tükre 1863. 30. sz. arczk.

Budapesti Közlöny 1869. 9. sz.

Egyetértés 1888. 323. sz. és gyászjelentés.
Szinnyei.