Samarjay Károly

jogi doktor, ügyvéd, kir. tanácsos, S. János és Beliczay Erzsébet fia, szül. 1821. ápr. 6. Rév-Komáromban; tanult szülőhelyén, Modorban, Pozsonyban és Vágujhelyen s a jogot Pozsonyban elvégezvén, ugyanott patvarista lett, 1840-ben a Graefenbergből Pozsonyba érkezett Wesselényi Miklós bárót ő üdvözölte, a miért sokáig üldözték. 1842. jurátusnak esküdött fel, 1843. pedig ügyvédi oklevelet szerzett. Költői működése révén barátságra lépett Petőfivel, Lisznyaival, Pákh Alberttel, Jókaihoz mindvégig szoros baráti kötelék fűzte. 1844-54-ig Torontálmegyében Beódrán a Karácsonyi-családnál nevelő, majd uradalmi ügyész és főispáni titkár volt. 1848-ban a kikindai ráczok mészárlásáról, Karácsonyi László főispán kiküldetésében, ő vitt hírt István főh. nádornak Budára. Ezen időben a Kossuth Hirlapjának is rendes levelezője volt. 1852-ben beutazta Németországot és Skandináviát. 1854-ben családjával együtt Pozsonyban telepedett le, hol mint ügyvéd és földbirtokos élt. Időnként a jogakadémián is tartott előadásokat; így 1855-57. a magyar magánjog helyettes tanára volt és az 1860-61. II. félévben ugyanazon minőségben a polgári törvénykezést adta elő. Több évig mint jog- és államtudományi vizsgálati tag s illetőleg elnök is működött a nevezett akadémiánál. 1876-ig Pozsony város törvényhatóságának virilis bizottsági tagja volt. 1875-től az ügyvédi kamara elnöke, 1880. kir. tanácsos és 1886-ban a Toldy-kör elnöke, majd tiszteleti elnöke lett. A pozsonyvárosi ág. hitv. evang. esperesség és a pozsonyi evang. egyházközség ügyésze, 1885-től világi elnöke s felügyelője; az 1890. evangelikus zsinatban mint a pozsonyi evangelikusok követe vett részt. Nagy része volt azokban a küzdelmekben, melyeket a dunáninneni s a dunántúli evang. egyházkerület hazafias kisebbsége a pánszláv többséggel folytatott. 1876-tól Pozsony vármegye törvényhatósági, majd közigazgatási bizottságának tagja, a gróf Pálffy-család koridősbségi hitbizományi uradalma igazgatója, a pozsonyi I. takarékpénztár igazgatósági tagja volt. 1893-ban az egyházpolitikai tárgyalások alkalmával a megye gyűlésén lelkes beszédet mondott. Meghalt 1894. ápr. 27. Pozsonyban.