Teleki Sándor gróf (széki)

főrendiházi tag, 1848-49. honvéd ezredes, a Petőfi-társaság tagja, T. János gróf és zabolai gróf Mikes Erzsébet fia, szül. 1821. jan. 27. Kolozsvárt; tíz éves koráig falun, az erdélyi Nagy-Sármáson nevelkedett; 1830. szülei beadták a kolozsvári piaristák konviktusába, hol öt évet töltött. 1835. Táncsics Mihály lett a nevelője. Iskoláit végezve Marosvásárhelyre ment a királyi táblához jurátusnak, hol az ügyvédi vizsgát is letette. Innét azután családi szokás szerint német egyetemekre ment Berlinbe, Halléba, Jénába és Boroszlóba. Ezentúl kezdődött nagyszerű kalandokban gazdag élete, melyeknek hullámai közt ifjúkorát töltötte. 1841. ugyanis megismerkedett Lichnowski Felix herceggel, a ki Karlista generális volt Spanyolországban; ezzel a spanyolok közé ment és részt vett a Karlista harczokban; Barcelonában elfogták és csak Lesseps Ferdinand franczia főkonzul közbenjárására menekült meg a halálos büntetéstől. Francziaországon keresztül jutott vissza Berlinbe, hol folytatta egyetemi tanulmányait és baráti viszonyba lépett az akkor már ünnepelt Liszt Ferenczczel; ennek társaságában Oroszországba s onnét Párisba ment. Haza érkezvén, Kővár vidéke megválasztotta egyik követének. 1848. Kővárvidék főkapitánya lett; a rajongó ifjú azonban beállt közhonvédnek a 10-ik honvédzászlóaljba, ezzel ment le Becskerekre a ráczok ellen harczolni, honnét Kossuth Lajos felhívta Budapestre, majd annak kérésére újra Erdélybe ment mint kővári főkapitány és kormánybiztos, hol Bem tábornok vevén át a sereg vezérletét, ez maga mellett tartotta őt és őrnagygyá, majd ezredessé nevezte ki, s végre az erdélyi hadsereg felügyelőségét bízta reá. Folyvást a hős mellett szolgált és több csatában vett részt. Kis-Sajónál negyed magával háromszáz fegyveres oláhon törte magát keresztül. Jelen volt a világosi fegyverletételnél, honnét az aradi várba vitték fogságra; sikerült azonban innét menekülnie, ekkor az aradi, békési és csongrádvármegyei tanyákon bujkált és mint Knicsanin szerb tábornok kocsisa jutott Belgrádba s onnét Konstantinápolyba. Ez alatt itthon a császári haditörvényszék halálra és jószágvesztésre ítélte s «in effigie» föl is akasztatta. A török fővárosból Francziaországba ment; de III. Napoleon államcsinje után onnét is kiűzték. Londonba és Jersey szigetére távozott, hol Hugo Viktorral megbarátkozott s midőn ez utóbbinak hires deklaraciója miatt onnét is elkergették, a nagy költővel és a többi száműzött társaival Guernsey szigetén települt meg. A krimi hadjárat után ismét Törökországba s onnét Svájczba költözött, hol házasságra lépett Bickerstedt Harley Johannával, Longdale lord leányával, a ki Spanyolországból úti képeket írt a Hölgyfutárba; kitől azonban csakhamar elvált. Az 1858. mozgalmak idején Nizzában megismerkedvén Garibaldival, az 1859. hadjáratban s azután Szicziliában, Calabriában és Nápolyban ennek zászlói alatt szolgált s egyik legvitézebbje volt a legióbeli marsalai ezer hősnek és Garibaldi kedvencze. 18 évi számüzetés után került vissza új életre kelt hazájába s a koronázás alkalmával kihirdetett amnesztia folytán elkobzott vagyonát is visszanyerte. Azután többnyire szatmárvármegyei koltói birtokán, s Nagybányán, olykor Kolozsvárt, Debreczenben és Budapesten élt, gazdálkodva és irogatva. Petőfi Sándor, a nagy költőt rendkívül szerető grófnak koltói kastélyában és parkjában töltötte fiatal nejével mézesheteit, kinek kedvéért onnét három hétre kiköltözött s elutazott. A Kisfaludy- és Petőfi-társaságok taggá választották. A Történelmi Társulatnak alapító-tagja volt. Másodszor is megházasodott, nőül véve Litez de Tiverval Matildot. Meghalt 1892. máj. 18. Nagybányán.