Balogh Pál (almási),

hasonszenvi orvostudor, a m. tud. akadémia rendes tagja, szül. 1794. okt. 18. Nagy-Barczán, alsóbb iskoláit Rimaszombaton végezte, honnan 1810-ben Sárospatakra s 1814. Kézsmárkra ment a törvény hallgatására; ekkor a franczia s olasz nyelvet is megtanulta. Visszatért ismét Sárospatakra, hol elvégezte tanulmányait és az angol nyelvet is elsajátította. 1817-ben Pestre jött az orvosi tudományok hallgatása végett és azokat 1822. el is végezte, mire a következő évben orvosi oklevelet nyert. 1825-ben bejárta Németországot, hol az akkoriban keletkezett hasonszenvi-gyógymód elveivel is bővebben megismerkedett. Mint Hahnemann követője tért vissza hazájába s 1826 óta az új gyógyiskola elvei mellett hiven megmaradt. A magyar tud. akadémia első nagygyűlésén 1831. febr. 17. levelező tagjává választotta; rendes taggá lett 1835. szept. 14. A berlini s lyoni orvosi társaságok 1834-ben szintén levelező tagjukká választották. Az 1846-47-ben alakult hasonszenvi egyletnek jegyzője volt. 1847-ben a velenczei congressuson a m. orvosok és természetvizsgálók Sopronban tartott VIII. nagygyűlését képviselte. Az iparegyesület eszméje tőle származott, az állatvédő egyesület szintén az ő műve volt. 1856. nyáron ismét külföldre ment és huzamosabb ideig tartózkodott Párisban, Londonban és Brüsselben. 1865-ben élénk részt vett a magyar hasonszenvi orvosegylet szervezésében, mely megalakulása után még azon év decz. 28. elnökévé választotta. Meghalt 1867. szept. 11. Pesten.
Szinnyei.