Farkas Zoltán: Buday György fametszetei
A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadásában gyönyörű könyv jelent meg, mely székely népballadák gyűjteményét tartalmazza. Illusztrációit Buday György készítette, aki 1931-ben tünt fel fametszeteivel. Az erdélyi származású művész évek óta Szegeden él, ahol lelkes vezetője a fiatalok képzőművészeti mozgalmainak.
Nem méltatlanul, mert kétségtelenül legkíválóbb grafikusaink egyike, aki különálló és jelentékeny egyéni stílust tudott teremteni. Az illusztráció mesterségbeli részének feltétlen ura: virtuóz könnyedséggel alkalmazkodik a fametszet sajátosságaihoz, míg korlátain belül meglepő gazdagságot és ötletességet tud kifejezéshez juttatni. Persze nem a régi fametszet technikájával rajzol, mely fehér alapon fekete vonalakkal ábrázolt: Buday a sötétségből halad a világosság felé, mély feketeségből fehér vonalakat és felületeket hasít ki és ezekből alakítja ki kompoziciói rajzos elemeit.
Meglehetősen szűkszavú, kevés részletezéssel dolgozik, ami könnyen áttekinthetővé teszi rajzait és ez a szükszavúság erős kifejező készséggel párosúlva, szembeszökő szuggesztivitást ád elképzeléseinek.
Az illusztrációnak sokféle módja és lehetősége van. Voltak és vannak művészek, akik a szöveg tárgyi elemeinek alázatos szolgái, mások pedig csak azt a hangulatot komponálják képpé, melyet bennük olvasmányuk keltett és az asszociációk tömegéből éppen olyanokat szakítanak ki, melyeket tárgyilag látszólagosan semmi sem fűz az irodalmi műhöz. Buday középen áll a két véglet között. Megőrzi a tárgyi kapcsolatokat, de csak nagy vonásokban és összefoglaló értelemben, a hangsúlyt pedig a hangulatra helyezi; azt a képet vázolja fel, melyet a költői mű lényege ébresztett fel benne és így a tárgyi elemeknek és a hangulatnak egységét teremti meg.
Minden jó illusztráció átkomponálás, mert az irodalmi művet egy képzőművészeti egyéniség tükrével veri vissza. Ez az egyéniség Buday fametszeteinek tanusága szerint gazdag és erőteljes. Különösen ha a most forgatott köteten kívül azokat a rajzait is végiglapozzuk, melyeket egy év előtt egy angol könyvben adtak ki, ahol nemcsak népballadák illusztrációit élvezhettük, hanem azt a húsz rajzát is, melyeket Arany János balladáihoz készített. Ezekben a népi balladák egyhangúbb és homogénebb tárgyi és hangulatvilágán túl gazdagabb és sokrétübb lelkiségre, sőt egy nagy egyéni alkotónak világára talált: Arany Jánost büntetlenül illusztrálni nem csekély feladat.
Buday György a legkiemelkedőbb művészi eredménnyel drámai témákhoz nyúl, kíváló érzéke van az emberi sors tragikus kifejlődései iránt. Kitünően érezteti a tragikus végzetességet, különösen annak «lasciate ogni speranza»-szerű változatát, mely nagy megrázkódtatások után végzetes pusztulásban csendül ki. Különben is komorságra hajlik, derűs ellágyulást alig ismer, az öröm és boldogság képei távol esnek tőle, az összeütközések fenséges ereje ragadja magával; vállára hajolva a halál figyeli vonalainak szögletes váltakozását.
Az embernek és a sorsnak küzdelmében nála mindíg a sors arat diadalt, mely kérlelhetetlenül sodorja és fojtogatja rabjait: megváltást csak a művészet ereje hint erre a halálra itélt komor világra, amelyben a szenvedés nem nő titáni lázadássá, hanem tompa pusztulásba roskad. Ezt a pusztulást Buday fölötte nagy távlatból impasszibilisan nézi. Hideg és éles megfigyelő, kinek megkülönböztető hajlamait rokonszenv, féltés, vagy szomorúság sohasem fátyolozza. Nem lírikusa a szenvedésnek, hanem leírója, még pedig minden romanticizmustól mentesen. Ezért a műballadák hősi gesztusa hiányzik kompozicióiból és teljesebben adja a népiesek egyszerűbb végzetszerűségét.
Tárgyi szépséggel sohasem kacérkodik, hajlama inkább a groteszk felé vonzza és a démoni erők erotikája éppen úgy hiányzik ábrázolásaiból, mint kárörvendő vigyorgásuk, bár néhol némi humor is felvillan bennük, de éppen csak annyi, mennyit a tragikum megenged.
Nyugat. 1935
Grafikai tanulmányok
ELEK ARTÚR: MAGYAR RÉZKARCOKMárkus László: A rézkarcMaller Simon: XV. századi fametszetek a Szépművészeti MúzeumbanFERENCZY VALÉR: EGY GRAFIKUSI TANULMÁNYÚT JEGYZETEIVAYK (Vay Sarolta?): RÉGI MAGYAR MECÉNÁSOKFarkas Zoltán: Fáy Dezső, a grafikusFarkas Zoltán: Buday György fametszeteiElek Artúr: Kozma Lajos szignetkönyveBÁLINT ALADÁR: FÁY DEZSŐ GRAFIKAI MŰVEIFARKAS ZOLTÁN: FÁY DEZSŐ DANTE-ILLUSZTRÁCIÓIMargitay Ernő: Kozma Lajos rajzaiLENGYEL GÉZA: KOZMA LAJOS RAJZAIAlkalmazott grafika (könyv- és plakátművészet)(Tichy Gyula): Egy tusos üveg meséi. [Rajzok.] Bev. Bálint AladárElek Artúr: Conrad Gyula új részkarcalbumaMeller Simon: A NÉMET ÉS NÉMETALFÖLDI RÉZMETSZÉS A XV. SZÁZADBANLándor Tivadar: ZICHY MIHÁLY ÉS AZ ILLUSZTRÁCIÓRózsaffy Dezső: PETTENKOFEN SZOLNOKONMeller Simon: MODERN ANGOL RÉZKARCOLÓKFába vésett balladák. Buday György, 1907-1990Karinthy Frigyes: Gara Arnold: Magyar parnasszusKENCZLER HUGÓ: UTOLSÓ ÁBRÁNDOK. — MELÓDIÁKMargitay Ernő: A grafikáról. HELBING FERENC RAJZAIHOZ
Belépés