(Tichy Gyula): Egy tusos üveg meséi. [Rajzok.] Bev. Bálint Aladár
EGY TUSOS ÜVEG MESÉL (Tichy Gyula rajzai. Megjelent a Világosság r.-t. könyvnyomda nyomásában. Budapest, 1909.) A költő, a festő elővesz egy üveget, tus van benne vagy tenta, s aztán egy-kettő, kész van a vers vagy rajz. Sokan így gondolkodnak erről a mesterségről, s befejezik a gondolatot azzal, hogy milyen jó és könnyű dolga a festőnek, írónak: csak leül, s egy óra múlva már nincs más hátra, mint elmenni a kiadónak, képkereskedőnek nevezett kapitalistához. Pont. Holott tudva van, művészek közt, épp az ellenkezője Tudva van, hogy minél sokatérőbbek, gazdagabbak, többethozók a dolgok, versek, képek, szobrok a weimari aforizma szerint: Wer vieles bringt, wird manchem etwas bringen), annál mélyebbről, nehezebben jönnek elő, átélés, lelki rezdülés, "élmény" tapad hozzájuk, ami viszont igaz, csak a mi szótárunkban hangzik ily szépen, a természettudományosokéban már csak egy erősebb, intenzív, fokozott okszidáció, égési többlet. Persze ez nem az egyedüli kritérium, a vajúdó hegyek egeret is szülhetnek. "Élmény" lehet a Vigyázó Bélácska rajzaiban, a legutolsó vidéki dalköltő verejtékkel kovácsolt mű-gyakorlatában, de bizonyos, hogy ahol ebből semmi sincs, ahol valami úgy készül, közömbösen, mint amikor a gondolattalan ember füttyent egyet, ahol napirenden van ez az "egy-kettő"-re csinálódás, ott, amivel szemközt állunk, körülbelül olyasforma, mint a Blondinok átkelése a dróton. Szédít, rőkönyödtet, mint a hogy a cirkuszos salto-mortale-jára és azt mondja a naiv vásáros publikum: ez aztán a "Kunct", hogy nem tori ki a nyakát szegény, -- trükk, de egyébként hallgat benne a művészet. Amióta az emberek kívánkoznak szép dolgok után és tudunk művészetről, a komédiázás, a virtuóz és művészmunka közt mindig ez határolja el a különbséget. Vagyis, másképen: a rajz, vers, kép, mentül tartalmasabb, annál kevésbbé ugrik ki csak ügy egyszerre, vígan a tusosüvegből, ceruzahegyből, annál kevésbbé tart pont háromtól pont négyig, mint a hivatalos óra. Bár amikor ezt mondjuk, vigyázni kell, mert nem azt mondjuk, hogy a művészmunka folyamatának hirtelensége vagy lassúsága, nehézségeinek könnyű gyó'zése vagy alatta való gyötrődés dönt és jelent magasabbren-dűséget. lévén ez először is a természet, erő, aztán tudás, végül pedig oly valamiknek a kérdése, mint a temperamentum és spekuláció.
Mindezt azért jegyeztük e kis könyvriport élére, nehogy az olvasó Tichy Gyula tusos üvegjében egy oly bűvös folyamot lásson, amibe csak bele kell nyúlni, s aztán rögtön jönnek a mesék, ömlik belőle — Walter Crane szép, de immár frázissá kompromittált két szavával szólva — a "vonalak nyelve". Hogy a néző, ha valahol egy-egy fehér lapon néhány vonalat talál, ne illesse a rajzolót könnyelműséggel, ne gondolja: mi ez, mi ez, mindössze néhány vonal, — ne gondolja, hogy ez a kevés, odavetettnek tetsző pár képvonás éppen csak egy gyors pillanat röpke műve, annyi, mint — ha szabad leírni ezt a hasonlatot -- annyi, akár egy tüsszentés. Nem állítjuk, merész is volna, hogy akkora érzéstömeg rejtőzik mögöttük, amelynek dinamikai ereje tekintélyes súlyokat emelne fel. De egyébként, másrészről tisztelettel ez sem áll, amit e rajzokról, Tichy Gyula tusos üvegjéről (ha jól sejtjük, épp a rajzoló, a rajzolás parafrázisa gyanánt s épp a könyv előszavában) hallottunk, olvastunk, hogy t. i. megindul a Kéz, s rendre kikelnek a Bűn, az Erény, Asszony, Tavasz, Erdő. Dehogy indul meg a Kéz. Azaz hogy bocsánat, indul, hisz tudvalévő, hogy más végtaggal bajos rajzolni, de előbb egy csomó számítás, tervező, kigondoló percek történnek, amelyek spéciéi ezeknél a rajzoknál, úgy tetszik fontosabbak, elhatározottabbak, terjedelmesebbek azoknál a perceknél, amelyek magára a tulajdonképeni rajzmunkára fordítódnak. A rajzok (megint csak ide tessék gondolni, s nem általánosságra) jóformán már készen is vannak, amikor a kéz még pihen, s éppen csak startolni készül. Aztán pedig, ha indult, nagy pauzák, megállások, újrakezdések vannak a továbbmenetelében, egészen addig, amíg kész képet adnak, szinte pontosan úgy, ahogy ezt a rajzoló, könnyen valószínű, hogy már a megmunkálás folyamatának első pillanatától kezdve képzelte, látta maga előtt, a fejében, álmában, a levegőben vagy máshol, nem tudni hol. Ezzel nem értékeltünk, csak megállapítani, konstatálni próbáltuk Tichy Gyula rajzainak a helyét, fajtáját, a grafikai termés sokszinű rengetegében. Másképen Tichy Gyula, tudományosan határozó szóval: spekulativ rajzoló. Nem temperamentum. Legalább mi nem látjuk és érezzük ennek. A rajzok itt nem egy eminens rajzösztönből, magából a rajzból sarjadó témákért, problémákért törnek, szakadoznak elő, nem kering bennük egy pár excellence rajzenergia heves lüktetése. Inkább szerkesztődnek, összeépítődnek egy-egy spekulatív, litteráris izű kigondolás kedvéért. Sokszor (nem mindig) legalább is annyi bennük az irodalmiság, mint a rajzi tartalom, ami ily nivelláltság mellett még nem megy a rajz rovására, de vannak lapok, ahol ez a nivellálódás nincs meg, illetve a litteraturát, szimbólumot tartó serpenyő alul marad a súlyával. Vannak lapok, amelyek megállítanak grafikai finomságukkal, gyöngéden bontakozik ki rajtuk a rajzolásban való elmélyedés öröme. Másrészt viszont egyes helyeken az embert elsősorban a képpé formált sujet foglalkoztatja. Önkéntelenül irodalmi impresszió csapja meg. Önkéntelenül úgy szól, hogy itt nem a rajzoló az erősebb, hanem a gondolkodó, a rejtett értelmű meséket költő. Pedig hiába, rajznál, grafikában ezt fordítva keressük.
d. i.
Művészet. Kilencedik évfolyam, 1910 | Második szám | p. 79-96
Grafikai tanulmányok
ELEK ARTÚR: MAGYAR RÉZKARCOKMárkus László: A rézkarcMaller Simon: XV. századi fametszetek a Szépművészeti MúzeumbanFERENCZY VALÉR: EGY GRAFIKUSI TANULMÁNYÚT JEGYZETEIVAYK (Vay Sarolta?): RÉGI MAGYAR MECÉNÁSOKFarkas Zoltán: Fáy Dezső, a grafikusFarkas Zoltán: Buday György fametszeteiElek Artúr: Kozma Lajos szignetkönyveBÁLINT ALADÁR: FÁY DEZSŐ GRAFIKAI MŰVEIFARKAS ZOLTÁN: FÁY DEZSŐ DANTE-ILLUSZTRÁCIÓIMargitay Ernő: Kozma Lajos rajzaiLENGYEL GÉZA: KOZMA LAJOS RAJZAIAlkalmazott grafika (könyv- és plakátművészet)(Tichy Gyula): Egy tusos üveg meséi. [Rajzok.] Bev. Bálint AladárElek Artúr: Conrad Gyula új részkarcalbumaMeller Simon: A NÉMET ÉS NÉMETALFÖLDI RÉZMETSZÉS A XV. SZÁZADBANLándor Tivadar: ZICHY MIHÁLY ÉS AZ ILLUSZTRÁCIÓRózsaffy Dezső: PETTENKOFEN SZOLNOKONMeller Simon: MODERN ANGOL RÉZKARCOLÓKFába vésett balladák. Buday György, 1907-1990Karinthy Frigyes: Gara Arnold: Magyar parnasszusKENCZLER HUGÓ: UTOLSÓ ÁBRÁNDOK. — MELÓDIÁKMargitay Ernő: A grafikáról. HELBING FERENC RAJZAIHOZ
Belépés