ELEK ARTÚR: MAGYAR RÉZKARCOK
A művészet mindenféle ága közül a grafikai művészet virágzik ki nálunk legnehezebben. Sajátságos ez ott, ahol annyi a kiváló rajzoló és a nagyszerű festő. Míg azonban egyebütt a legkiválóbb festők is szívesen próbálkoznak a grafikai művészetek különböző technikáival, nálunk a legjobbak eddig feléje sem néztek a karcolótűnek vagy a kőrerajzoló krétának. Munkácsy után, aki pedig a világnak és a grafikai művészeteknek közepén élt, mindössze egy befejezetlen rézkarc maradt. Holott a vele egykorbeli és épp annyira abszolút festőiségre törekvő nagy franciák mint ő, például Manet, a grafika eszközeivel is nem egy halhatatlan művet alkottak. Itthon azonban se Székely Bertalannak, se Szinyei-Merse Pálnak vagy az újabbak közül Ferenczynek, Iványi-Grünwaldnak, Fényesnek grafikai munkásságáról nem tudunk. Történtek elvétve kísérletek, hogy ezeket a nagy festőinket is rácsábítsák a grafikának legalább egyik, a festéssel aránylag rokon ágára, a litográfiára, és a Könyves Kálmán kiadásában meg is jelent Rippl-Rónai Józsefnek, Ferenczynek, Glatznak és más művészeknek egy-egy színes kőnyomatú lapja; de puszta kísérletnél mindez nem volt több és sem fejleménye, sem következménye nem lett. Míg mindenütt külföldön a legnagyobbak vitték előre a grafikát, míg Svédországban az eminenter festő Anders Zorn, Németországban Liebermann és társai festői termelésükkel csaknem vetekedő munkásságot fejtettek ki a grafika területén, nálunk a grafika mívelése a dilettánsokra és a szorgalmas technikusokra maradt. Talán másfél évtizeddel ezelőtt a Magyar Grafikusok Egyesülete is megalakult, kiállításokat is rendezett a háború előtt, de igazán kiváló művészi egyéniség alig találkozott tagjai között. Néhány finom érzésű, ambiciózus és a grafika különböző technikái iránt érdeklődő művész mutatta az utánuk sorakozó fél-dilettánsoknak az utat. Ilyenformán egy egész nemzedék - és micsoda ragyogó tehetségű nemzedék! - kimaradt abból a munkából, amelynek minden nemzet művészetében számottevő része a grafika. Ez az oka annak, hogy grafikánk a világ művészetében egyáltalán nem számít.
Ha a múlt és részint a jelen is ilyen, a jövő szerencsére másnak ígérkezik. Az utóbbi néhány esztendőben fiataljainknak éppen a legtehetségesebbjei vették magukat a grafikára, jelesül a rézkarcra. A tisztán művészeti ösztönzésen túl bizonyára gazdasági természeti okok is közrejátszottak ebben. A grafikai lapok értékesítése könnyebb, előállításuk is kevésbé költséges, mint a nagy festményeké. A közönség körében ugyan még koránt sincs elégséges érdeklődés a grafika válfajai iránt, de régebbi időkhöz képest ebben a tekintetben is javult a helyzet. A belső ösztönzésen felül ezeknek a körülményeknek is köszönjük, hogy olyan jelentékeny művészegyéniségek, mint Kmetty János és Szőnyi István s az ő példájuk nyomán más tehetséges fiatalok egyre behatóbban foglalkoznak grafikával. Minden jel szerint újjászületése és egyben első fölvirágzása kezdődik nálunk a rézkarcnak. Az «Aurora» műkereskedelmi R. T. kiállításán kaptunk mutatót fiatal művészeink eddigi eredményeiből és jövendő lehetőségeiről.
Kmettyről, a rézkarcolóról részletesen volt már szó e helyütt, első rézkarcalbumának megjelenésekor. Azóta ez a törzsökös művész nagyot haladt technikai tekintetben is. Bár a rézkarc nemei közül ma is csak a legegyszerűbb és egyben legnemesebb technikájút, a puszta tűvel (dry point) való rézkarcolást műveli, amely alapjában véve nem egyéb, mint elfinomított rajz, ennek a kifejező módnak keretében is teljesen meg tudja érzékíteni művészi szándékait, meg tudja ragadni a futó tüneményt és fel tudja vetíteni elképzeléseit, fantáziájának mindig súlyosan és komolyan játékos képzeteit. Egyénisége, annak minden vonzó keménysége és merevsége - hajthatatlansága - teljesen kifejeződik ezekben az apróságaiban.
Hozzá mérve Szőnyi István a lendület embere. Nem mérlegel, nem igazgat, nem töprenkedik mint Kmetty, hanem nekiered és indulattal, hévvel rögzíti meg a képzeletében életre kelő alakzatokat. Nyugtalan, de nagy erejű temperamentum, ki bonyolultan is, szűkszavúan is ki tudja fejezni magát. Ő is puszta tűvel dolgozik, mint fiataljaink valamennyien, kiknek nincs érkezésük a bonyolódott technikákkal való pepecselésre, de ez az aránylag kezdetleges műszer kezes szerszáma és minden akaratának hűséges követője. Önmagának feje az egyik kedves témája, mint Kmettynek és mint - Rembrandtnak. Bizonyára nem véletlenül. Sok a belső köze a rézkarc e legnagyobb mesteréhez, kinek példáját a tanítvány áhítatával követi. Hatása nem egy lapján megérzik, még az olyan tipikusan magyar karakterűn is, mint «Kecskeméti gémeskútja», mely a kevés szóval hatalmasat megérzékítésnek nagyszerű példája s a magyar rézkarc egész művészetének egyik kapitális alkotása.
Kmetty és Szőnyi mellett még két, náluk kevésbé kész, de tehetségre alig alábbvaló fiatal reménysége van a magyar rézkarcnak. Aba-Novák Vilmos az egyik, Derkovits Gyula a másik. Aba-Novák egyelőre még inkább a félbehagyás, a ki nem kerekítés, a befejezetlenség művésze. Nem tudni: helytelen szándékossággal-e, vagy mert nem érzi magát még eléggé fölkészültnek. Akárhogy is azonban nagy erő, különösen plasztikai formaerő, és egyelőre még zavaros, de így is gazdagságot mutató képzelőerő érzik benne. Egészen másfajta tehetség Derkovits. Amazokkal szemben ő autodidakta, iskola is, művészi gyakorlat is kevés van mögötte, azért a művészi tudása is jelentékenyen kisebb amazokénál. De érzése - művészi érzése - úgy tetszik, mindeniküknél mélyebbről buzog föl. Ez az érzés igazítja egész művészetét, tartja és mozgatja kezét, hevíti képzeletét, amelyből szertelenül születnek heves indulatban fogant és abban eltorzult elképzelések. Nagy komponáló tehetség rejtőzik ebben a művészben és várja megérését, tehetségéhez méltó alkotásokban való megteljesülését.
Vannak más fiatal grafikus tehetségeink is, általában nemcsak virágjában álló, de keletkező tehetséggel is tele van művészetünk, de róluk még korai lenne beszélni. Meg kell várni, amíg kész műveiken által majd ők maguk szólalnak meg.
Nyugat. 1922. 23. szám
Grafikai tanulmányok
ELEK ARTÚR: MAGYAR RÉZKARCOKMárkus László: A rézkarcMaller Simon: XV. századi fametszetek a Szépművészeti MúzeumbanFERENCZY VALÉR: EGY GRAFIKUSI TANULMÁNYÚT JEGYZETEIVAYK (Vay Sarolta?): RÉGI MAGYAR MECÉNÁSOKFarkas Zoltán: Fáy Dezső, a grafikusFarkas Zoltán: Buday György fametszeteiElek Artúr: Kozma Lajos szignetkönyveBÁLINT ALADÁR: FÁY DEZSŐ GRAFIKAI MŰVEIFARKAS ZOLTÁN: FÁY DEZSŐ DANTE-ILLUSZTRÁCIÓIMargitay Ernő: Kozma Lajos rajzaiLENGYEL GÉZA: KOZMA LAJOS RAJZAIAlkalmazott grafika (könyv- és plakátművészet)(Tichy Gyula): Egy tusos üveg meséi. [Rajzok.] Bev. Bálint AladárElek Artúr: Conrad Gyula új részkarcalbumaMeller Simon: A NÉMET ÉS NÉMETALFÖLDI RÉZMETSZÉS A XV. SZÁZADBANLándor Tivadar: ZICHY MIHÁLY ÉS AZ ILLUSZTRÁCIÓRózsaffy Dezső: PETTENKOFEN SZOLNOKONMeller Simon: MODERN ANGOL RÉZKARCOLÓKFába vésett balladák. Buday György, 1907-1990Karinthy Frigyes: Gara Arnold: Magyar parnasszusKENCZLER HUGÓ: UTOLSÓ ÁBRÁNDOK. — MELÓDIÁKMargitay Ernő: A grafikáról. HELBING FERENC RAJZAIHOZ
Belépés